Üljetek bárhová - mondták a kedves moziban, a Kalózok című film bemutatójának
napján, az esti vetítésen, ebből már sejthető volt, hogy nem teltházzal fut a produkció, de az a 30-40 - bizonyára fizető - néző, az bizony még bennünket is meghökkentett. Ez a nézősereg bizony szépen leosztályozta az agyonsztárolt hazai fomarketinges most a szokásosnál lényegesen gennyesebbre sikerült kampányának hatékonyságát, hiábavalóak voltak a krosszmediális ügyeskedések, címoldalak, TV-ben előre levetített werkfilm, aranylemez-átadás (vajon ki vette meg - tehető fel a kérdés ezek után); ezek a dolgok úgy (is) működnek, hogy az ember ránéz a plakátra, és már tudja, hogy ezt a filmet nem fogja megnézni. (Más kérdés, ha mazochista, és kiürül két szabad órája véletlenül, mint esetemben...)
Ennyit a promó bukásáról, most rátérhetnénk a filmre, arról is sok rosszat lehetne elmondani, de hát kezdeni mégiscsak azzal kell, hogy: még ez a pici kis közönség is tovább tudott fogyni - úgy a film felénél kisebb elvándorlási hullám vette kezdetét (echte ungarische wirtschaft: közönségfilm, közönség nélkül). A dolog hibája már az alapötletnél kezdődik, a szponzorrelikviákból - Nokia 5110 telefon, a Volkswagen bogár új remixe - rájöhetünk, hogy a történetnek mainapság kéne játszódnia, az viszont elkerülte az alkotók figyelmét, hogy azokat a fajta underground-aspiráns fiatal manuszokat, akiket elvileg a főhősök megszemélyesítenének, körülbelül annyira érdekli a kalózrádiózás, mint a Motörheadet a Beethoven IX. Kérem, tisztelt művész urak, szemeket kinyitni: ma a tilos dolgok a weben történnek, a frekvenciákon vitatkozzon a Csúcs László, Gombár Csabával.
A film után, este még kinyitottam otthon a csapot, egy független szakértő, a film egyik szereplője és sztoritulajdonosa azt magyarázta belőle, hogy akiket láttam, azok a legtehetségesebb fiatal magyar színészek, hát, isten bizony, én csak egy színészi alakítást láttam, azt a Máté Gábor számlájára kell írni, igen, kis jóindulattal ő is nevezhető fiatalnak... Bár, igazából azért nem bántanám a főbb szereplőket sem, mivel szerepük az nem volt, forgatókönyv gyanánt nyilván szépen horgolt konyhai falvédőket kaptak, tanulnák be azokat; ebből mindig gáz lesz, papírfigurák élettel való kitöltése mindig önmaga paródiájába fullad. Apropó, humor. Világos alkotói szándéknak látszik: legyen humor a filmben! Lett. Szájba lett adva néhány vicc az ezt megelőző évtizedből (ez még a jobbik eset), és ki lett találva néhány geg, amelyekből az Uránia közönségének összvissz kettő darab jött be, azok sem teljesen. Jellemzően, a werkfilmbe is beválogatott csúcspoénra még csak el sem lett mosolyodva...
