A címben említett görög eredetű kifejezésen - a tudományban, a biotechnológiában használt jelentésén túl - olyan mondat, szókapcsolat értendő, amelyik visszafelé olvasva is ugyanazt jelenti. A magyar nyelv betűíró és hangjelölő voltánál fogva különösen alkalmas ilyen játékos formulák gyártására, s Karinthyék óta föl-föl lobbanó kedvvel folyik az egyre hosszabb palindromák készítése, mint ahogy a film bemutatásához kapcsolódva a forgalmazó is versenyt hirdetett ebben a tárgykörben. Bizonyára nem nyújtunk a kelleténél több segítséget a leendő versengés résztvevőinek, ha az óvodáskori közös nyelvi kultúrkincsből idézünk néhány palindromát: indul a görög aludni; Évák eledele kávé. Tükörszó az új amerikai film főszereplőjének neve is: Aviva. Ám az is lehet, hogy egész életünk az.
Todd Solondz harmadik játékfilmje részleteiben az utóbbi időszak egyik legfelkavaróbb alkotása. A független filmesek közé sorolható - ha létezik egyáltalán ilyen kategória olyan, alapvetően pénzen alapuló művészeti és iparágban, mint a mozi - fiatal amerikai rendező bámulatra méltóan vagy inkább fájdalmasan sokat tud az élet mindennapos csapdáiról, az emberi kapcsolatokról, s ezt képes is a nézők elé tárni, mint ahogy a Boldogságtól ordítani című művében is bizonyította. S ha elfeledkezne róla, hogy mindezt különféle esztétikai, szerkesztésbeli és narrációs hókuszpókuszokkal is megfejelje - egy független filmes mégiscsak máshogy beszéljen, mint a történetet egyenes vonalúan elmondó hollywoodiak -, akkor a néző öröme, fájdalma vagy döbbenete egyértelmű volna.
Próbáljuk meg a lehetetlent, s kövessük nyomon a fejezetekre tagolt film sztoriját. Egy hatéves kislány, Aviva elhatározza, hogy sok gyereket fog szülni, mert így mindig lesz minek örülnie az életben. A megigéző ártatlanság könnyeket csal édesanyja szemébe. Aviva nyolc esztendővel később, ígéretét beváltandó, terhes lesz. Ez már nem vált ki osztatlan örömet a szülők körében; az igenek és nemek dilemmájából az utóbbi kerül ki győztesen. Az abortuszt követően Aviva megszökik otthonról, s reménytelenül próbál társra lelni. Egy országúti kaland után kiköt a Napsugár családnál. A família az életből számkivetett, megnyomorított fiatalokat fogadja be, s ajánlja őket az úr kegyelmébe. Innen is megszökik, pontosabban meg kell szöknie a lánynak, s egy újabb epizódot követően hazatér. A szülők fogadást adnak megtért és megtört leányuknak.
Az eseményváz azért nem árul el sokat a filmből, mert - a nyilván beszédes jelentésű - Avivát több szereplő formálja meg: két felnőtt színésznő, négy tinédzser, egy tizenkét éves fiú és egy hatéves kislány. Ráadásul különböző etnikumokhoz tartoznak. A történet - ha döccenőkkel is - nyomon követhető, és az erőteljes színészi játék, az életteli párbeszédek átélhetővé teszik a jelenetek nagy részét. Bármennyiszer láttuk, akkor is torokszorító a tizenévesek testi-lelki kiszolgáltatottsága, a szülői szeretet, felelősség agresszióba, majd sírásba átcsapása. A rendező ügyesen és hatásosan keveri a közhelyeket a Napsugár család bemutatásában is.
A fejezetekre tagolt alkotás leggyengébb része az, amikor az egyik szereplő értelmezi a film címét. Életünk hosszabb-rövidebb palindroma, azaz a vége felől nézve ugyanolyan, mint az elejéről tekintve. Hozhatnánk ugyan mentséget a filozófiatörténetből a kijelentés lehetséges érvényére, idézhetnénk a pozitivisták meghatározottságtanát vagy éppen Schopenhauer gyűrűmetaforáját, de ettől a filmben még üresen cseng a bölcselkedés. Egy előzetes alkotói hipotézist próbál hitelesíteni verbálisan a rendező. Szerencsére a film a maga útját járja legjobb pillanataiban, és ellentmond a ráerőszakolt szándéknak.
