Megint itt egy Disney-film, mostanában mintha a megszokottnál sűrűbben jönnének, ami már önmagában is megviseli az érzelmesre hangolt rajzfilmeket kevéssé szívelő mozibarátokat. Ugyanakkor az ez irányban toleránsabb nézőket, sőt a kifejezett rajongókat is kellemetlen csalódások érhetik, merthogy a számbeli többlet bizony-bizony az eddigi viszonylagos minőség jelentős felhígulásával jár, sajnos.
Pán Péter története jellegzetesen angol-szász mese, ami önmagában még nem volna baj, tekintve, hogy Mary Poppins, Oz vagy Mici Mackó meséi (hogy csak a legnagyobbakat említsük), vagy Harry Potter történetei (hogy a legújabbat is) nem nevezhetők sem sikertelennek, sem befogadhatatlannak. Pán Péter is elévülhetetlen érdemeket szerzett eleddig a magyar gyerekszobákban, lefekvés előtt, közben és után. Volt neki sok filmváltozata is, az egyik, a spielberges el is jutott hozzánk, ez is egész szép sikerrel.
Probléma viszont, hogy minek egy lezárt és minden szempontból teljesen befejezett történetet folytatni, ahogy történt ez Hamupipőkével is a minap, de az szerencsére csak videón történt, így is van rendjén, kereskedelmi tévében és VHS-en mindent szabad. A mozi viszont más. Nem csak azért, mert nekünk, mozibarátoknak szent hely, hanem mert a vizuális élmény ünnepi színtere, a gyerekek itt találkozhatnak először (sokan csak egyedül) a látvány és a történet csodás házasságából született együttes benyomásokkal kivételes, a hétköznapitól megemelt szintű közegben, környezetben.
Van még egy gond ezzel a mesével. Úgy kezdődik, hogy Angliában háború van, az apukákat behívják katonának és még bombázzák is rendesen a várost, hogy mindenki fél, meg retteg, meg minden. És a gyerekek már nem tudnak annyira gyerekek maradni, mert az állandó szorongás, meg félelem, meg rettegés, meg minden miatt felnőttként kell élniük és gondolkodniuk. Pán Péter története eredetileg arról szól, hogy minden gyerek felnőtt szeretne lenni, és hogy ez mennyire fölösleges, mert egyszer úgyis az lesz, plusz gyereknek lenni teljesen jó. Hogy ehhez hogy jön a háború, azt nehéz érteni. Mert a gyerekek háború nélkül is, alapvetően és egyáltalán gyorsabban nőnek fel manapság. Úgy tűnik a készítők csináltak egy részt a szülőknek, lelkiismeret ébresztéssel, önvizsgálattal, és egy másikat a gyerekeknek, az ismerős pórul járt kalózzal, meg óriáspolippal.
