Pandapofonok

Az egyszerű gondolkodású távol-keleti mackó újra eljött, hogy móresre tanítsa a gazokat. A magát korábban Sárkányharcossá küzdő testes panda és társai most olyan fegyverrel kénytelenek szembenézni, ami ellen a kung fu hatástalan. A megoldás főhősünk múltjában rejtezik.

Emelték a tétet

Felcsillant az edzőtermek sarkaiban pityergő pohos pasasok szeme, amikor három éve egy túlsúlyos, hogy ne mondjuk: kifejezetten dagadt delikvens avanzsált győzhetetlen harcmesterré. Igaz, hogy animált hősökkel, de a Kung Fu Panda mégis csak arról beszélt, hogy egy tohonya – de határozottan szerethető – átlagpolgárból (egy medvéből) is igazi bajnok, igazi hős válhat. Po panda Sárkányharcosként mindenkit maga mögé utasított, merthogy – ahogy mondogatják – alapvetően fejben dőlnek el a dolgok. Meg a szívben.

Jól gondolta a DreamWorks animációs részlege, hogy a 2008-as első felvonást csak úgy lehet folytatni – überelni –, ha valamilyen módon rálicitálnak (különösképpen, hogy egykori bejelentésük szerint ötös szériában gondolkodnak a mackót illetően). Ennek áldozatául leginkább a humor (az emberi oldal) esett, az erősítést a látványos akció- (harci-) jelenetek és a sokszínűbb animációs technika kapcsán hajtották végre. A végeredményt elnézve egyáltalában nem bánjuk.

Rendezőváltás

A forgatókönyvírók, Jonathan Aibel és Glenn Berger (Kung Fu Panda, illetve: Szörnyek az űrlények ellen, Alvin és a mókusok 2.) megtartása mellett ehhez szükségeltetett a rendezőcsere. A direktori székben Mark Osborne-t és John Stevensont az a Jennifer Yuh váltotta, aki korábban a Dark City és a Szilaj, a vad völgy paripája storyboardján dolgozott, illetőleg a Kung Fu Panda és a Madagaszkár animációján is, különösen, ami a mozgalmasabb szcénákat illeti.

Veszélyben a kung fu

[img id=300480 instance=1 align=left img]A régi-új stáb ott vette fel a fonalat, ahol korábban elhagyta: az álmai beteljesüléseként a falusi leves-árus fiúból Sárkányharcossá lett Po panda (eredeti hangja: Jack Black, magyar hangja: Gáspár András) mestertársaival és barátaival, az Őrjöngő Ötössel (Tigrissel, Daruval, Sáskával, Viperával és Majommal) Békevölgy nyugalmán őrködik. Ám az idillt új és a korábbiaknál hatalmasabb veszély fenyegeti: egy elvetemült páva – Shen nagyúr – olyan pusztító és kivédhetetlen hadiszerszámmal akarja leigázni egész Kínát, ami ellen a kungfu-módszer fabatkát sem ér. Egy (újabb) ősi jóslat szerint azonban pocakos bajnokunk nem adhatja fel, a hagyományos harcmodorral szembe kell szállnia a gonosszal. A vándorlásokkal teli megpróbáltatások során az is kiderül, hogy Po származását milyen titok fedi, mert bizony nem a leveses lúdapó a vérszerinti felmenője. Muszáj a múltjába tekintenie, és olyan erőket felszabadítania, hogy leszámoljon a kung fu egészének a megsemmisítésére képes fegyverrel.

Soha rosszabb folytatást

Nőtt a tét, ami ahhoz vezetett, hogy – alkalmasint a távol-keleti – kungfu-filmek szellemében jóval nagyobb mennyiségben láthatunk akciójeleneteket. A tetszetősen kidolgozott harci képek magával ragadják a nézőt, aki így nem feltétlenül fogja hiányolni a poénokat (amik jellemzően a testes mackó személye körül összpontosulnak, nyilvánvalóan a habzsolási kényszerre kihegyezve). Ehhez társul, hogy a térdimenziós számítógép-grafikát hagyományos vonalvezetésű rajzok szabdalják, sőt alkalomadtán a kínai árnyjátékokat idéző ábrázolásokkal szintén találkozunk. Egy amerikai animációs (potenciális) kasszasikertől szokatlan ez a fajta bátorság, a technikák ötvözése azonban valószínűsíthetően el fogja bűvölni a közönséget.

Mindezt egy egyszerűsített történetvezetéssel lehetett megoldani, amit egyáltalán nem érzünk bajnak, főleg a kisebbek, a gyerekek nem fogják érezni annak. Nem utolsó sorban azért, mert ez végül is egy mese. Ugyan elveszett az a bája, hogy – kis akarással – bárkiből lehet valaki, de megadja annak a lehetőségét, hogy legbelül mégiscsak különlegesek vagyunk, a suttyomban nassoló medveformánk mégiscsak egy egyedi, nagy dolgokra hivatott hőst rejt.

Azt kell, hogy mondjuk, soha rosszabb folytatást, a minőségi újrázáshoz – az eredeti változatban – nem véletlenül adta a nevét és a hangját olyan sok híresség, mint Jack Black, Angelina Jolie, Lucy Liu, Jackie Chan, David Cross, Jean-Claude Van Damme, Gary Oldman, Seth Rogen és Dustin Hoffman. A magunk részéről mi is pandapártiak vagyunk.

Kinek ajánljuk?
- Akik az első rész óta hisznek a kövér pandákban.
- Távoli-keleti akciófilm-rajongóknak.
- Az animációs technikák tisztelőinek.

Kinek nem?
- Aki szerint a mese a gyereknép "ópiuma".
- Az élőszereplős filmek kedvelőinek.
- Gonosz páváknak.

8/10