Egyszemű zöld kedvencünk, Mike Wazowski kiközösített kisiskolásként látogat el osztálytársaival a Szörny Rt.-be, ahol – látva a Nagy Generációs riogatókat – elhatározza, hogy ő maga is a legnagyobbak közé fog tartozni egyszer...
"- Anyu, szörnyek vannak az ágy alatt!
Dehogyis, Drágám, az csak Sully és Mike, ne aggódj! Sikíts nyugodtan!
Jaaa…?! Akkor jó, juhúúúú…!"
Milyen pompás lenne ilyen zökkenőmentesen lerendezni minden gyerekkori félelmet, és erre van is esély, ha a szülő ellátogat csemetéivel a Szörny egyetem című legújabb Pixar/Disney rajzfilmre. Igen, igen, ez a legendás Szörny Rt., amit szintén elért a filmművészet áldásos tevékenysége, jelesül előzményfilmet készítettek belőle. Nagy ötlet ez, nekem nagyon bejön, mert ha egy sikeres sztori nem hagy lehetőséget a továbbgondolásra, ugyan miért ne lehetne építkezni a múltból, folytatásként.
Ha emlékezetem nem csal, a barbirózsaszín Disney fénye kissé megkopott a 90'-es évek végére, a lassan ötlettelenné váló, sztereotip felépítésű és eredetű rajzfilmek tucatjai után. A fiatalos és kreatív Pixarral összeállva 2001-ben dobták piacra a Szörny Rt.-t, mely hatalmas sikert aratott minden korosztály körében. A sok egydimenziós, tipizált látványvilágú mese után üdítően hatott az éjjelente gyerekeket riogató, mégis kedves és jópofa színes plüssszerű szörnyek története. A Pixarral történő közösködés pedig kimondottan frissítette a Disney vérkeringését, és újra termékeny periódust hozott a mikiegeres mogul számára. Sulley, a kékre festett bozont monszter a lila pöttyökkel a gyerekek kedvencévé vált. Feltételezhető volt, hogy a rémisztgető plüssök gyerek- és kamaszkora is jelentős érdeklődésre tart számot nem csak a családok, de fiatalok és idősebbek körében is.
Ha most komolyra kellene fordítanom a szót, és kényszerből értékes mondanivalót keresni, azt mondanám, hogy a Szörny Egyetem egy jellem/fejlődés/történet. Egyszemű zöld kedvencünk, Mike Wazowski kiközösített kisiskolásként látogat el osztálytársaival a Szörny Rt.-be, ahol – látva a Nagy Generációs riogatókat – elhatározza, hogy ő maga is a legnagyobbak közé fog tartozni egyszer. Eltökéltségében az sem akadályozza meg, hogy pusztán annyira félelmetes, mint egy gombóc pasztellmályva eperfagyi, tejszínhabbal és rolettivel a tetején. Egyszóval a kis Mike nem adja fel, szorgalmasan tanul, majd bejut a Szörny egyetemre, ahol a hivatásos rémisztgetőket képzik.
Itt kerül elő a későbbi országos cimbora, Sullivan, akivel kimondottan utálják egymást. Mike ugyanis eminens és stréber, Sulley pedig renitens és über laza. Kalandjaikat elképesztően giccses színvilágú miliőbe álmodták a látványtervezők, és talán ez a mese egyetlen hátulütője. Kicsit émelyítően sok a babarózsaszín, halványtürkiz és lehelletsárga, megszórva csilivili csillámporral… De hát a Disney design kötelez, és megbocsájtható, amikor olyan jól eltalált animált karaktereket látunk, mint a bizarr és (majdnem) félelmetes Csúszómászó dékánasszony – aki mellesleg olyan a Szörny Egyetemnek, mint Rokfortnak Piton. Ő a legnagyobb akadálya annak, hogy Mike és Sulley elérje a célját, és leküzdve az akadályokat, valóra váltva álmaikat igaz barátokká kovácsolódjanak.
Azért az jó, hogy a PC-s (politikailag korrekt) mesék után – ahol kötelezően kellett szerepeltetni a különféle nemzetiségű etnobarbikat (lásd: Esmeralda, Pocahontas, Mulan…), itt vannak a „pszichológiailag korrekt” rajzfilmek is, melyek szegről-végről akár helyre is ránthatják a gyerekek sántikáló pszichéjét, ha éppen szükséges. Bruno Bettelheim, a nagy mesetudor a következőket írta egyszer valahol: "A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni." Erre a célra tökéletesen megfelel a Szörny Egyetem.
Szerintem: 80%
Illés Heni szerint: 80%
