Tisztázzuk. A bébiszitter naplója egy helyes kis rózsaszín limonádé, melyek nálam természetüknél fogva nem kerülnek kritikai megítélés alá. Egyetlen elvárásom másfél óra kikapcsolódás, amit rendre meg is kaptam. Csakhogy. Miért kell egy ilyen filmre olyan színészágyúkat ellőni, mint Laura Linney vagy Paul Giamatti, akik egyszerűen nem tudnak kibontakozni a mélységet teljesen nélkülöző darabban?
Bizony, bizony, az Elveszett jelentés után még Johansson kisasszony is túl érettnek tűnik egy ennyire könnyű kis filmhez, a Golyózáporban brillírozó Paul Giamatti pedig egyenesen pazarlás a teljesen sekélyes Mr. X szerepére - csakúgy, mint a film legerősebb szereplője, Laura Linney, aki a lehető legtöbbet hoz ki karakteréből.
Annie (Scarlett Johansson) nem igazán tudja, mit kezdjen magával, amikor Mrs. X (Laura Linney) bébiszitteri állást ajánl neki. A lány nem tudja mire vállalkozik: a kis Grayerrel (Nicholas Art) még csak elboldogul, annál nehezebben ért szót a szüleivel. Mrs. X nem törődik semmivel és senkivel, beleértve a fiát is, napjait fodrásztól kozmetikusig éli. A helyzet csak akkor lesz azonban katasztrofális, amikor megjelenik maga Mr. X (Paul Giamatti) is, aki megrögzött szoknyapecér. Na, persze - mert ugye ez elengedhetetlen kellék a rózsaszín limonádéknál - feltűnik a színen egy jóképű legény (Chris Evans) is, akibe jól bele lehet szeretni, és a többi, és a többi.
És hát körülbelül ennyi is. Nem érdemes belemenni a forgatókönyv csavarainak hiányába, vagy... na, abban se. Szóval, ha szeretnénk megnézni néhány remek színészt nem kibontakozni... vagy csak vágyunk egy kis szórakozásra... vagy gyerekbarátok vagyunk... vagy... vagy... szóval vannak elfogadható indokok az Egy bébiszitter naplója megnézésére.
