Oslo

Oslo, e film alapján legalábbis, egy barátságos, élhető város, mint Budapest, jó pillanataiban. Rengeteg zöld park, levegős terek és szinte mediterrán hatású szűk utcácskák, elviselhető forgalom, az északi-tengeri olajmezőknek köszönhető anyagi biztonság okozta nyugalom. Még a villamosok is olyan csendesen kanyarognak, hogy a mellettük elsurranó biciklik is nagyobb zajt csapnak. Régen persze, minden más volt. A tíz-húsz évvel ezelőtti Oslo még ennél nyugisabb, csendesebb volt, persze, ez nem feltétlenül előny, ha valaki éppen bulizni vágyik. Joachim Trier egy valóban lírai hangulatú archív felvételekből álló montázzsal kezdi Oslo, augusztus című filmjét, amiből minden bizonnyal egy növekvő és ezzel összefüggésben fokozatosan elidegenedő városra való utalást kell kiértenünk. Azonban minden viszonylagos, hiszen New Yorkhoz, Bangkokhoz vagy akár Londonhoz képest azért ebben a tekintetben Oslo egy kisvárosias, joviális mini-mennyország (és buli-szempontból a pokol). Talán a város e filmben ábrázolt sajátos kisugárzásából fakadó általánosító erő lehet az, ami miatt kimaradt a magyar címből a történetet (nyilván a rendező szándéka szerint is) igen konkréttá tevő '31'.

Anders

[img id=362287 instance=1 align=left img]Anders, a film főhőse, amikor egy több hónapos drog-rehabilitáció után először engedik ki az intézetből egy állásinterjúra, nem akar bulizni, sőt, éppen ellenkezőleg, önmagát szeretné valahogyan újra összerakni. Ebben viszont a város (és társadalma) vele szemben tanúsított udvarias, de tartózkodó közönye éppen hogy nem segíti. Szerintem a város, jelen esetben Oslo szerepe éppen ennyi a filmben és nincs szó arról, hogy Joachim Trier valami általános érvényű várostablót kívánna megfogalmazni. Főleg, hogy egyértelműen Anders a film főalakja, az elejétől a végéig őt követjük. Anders egy eléggé burokban született (nálunk azt mondanák: 'budai zsúrfiú' vagy 'belvárosi úrigyerek') karakter. Ahogyan a film nagy részét kitevő, bár dramaturgiailag indokolt, mégis igen terjengősnek ható, sokszor unalmasan közhelyes párbeszédekből megtudjuk, Anders egy klasszikusan liberális értelmiségi családba született, majd magától értetődő természetességgel ment az egyetemre, ahol hamar felhívta magára a figyelmet írói tehetségével. Azonban gyorsan beszippantotta őt az éjszaka titokzatos, pörgő világa, és inkább a DJ-zést választotta az irodalmi karrier helyett, Rilke és Kierkegaard tanulmányozását is inkább cserélte az alkoholtól a heroinig tartó "járulékos anyagok" kétes barátságával. Nagyjából ugyanazt a kallódó bölcsész-figurát látjuk, akiből mindenki (legalábbis, akik e filmet megnézik) ismer nálunk is néhányat, és aki a rendező első, Szerzők című filmjében is már központi alak volt. Még ugyanaz a színész is alakítja: Anders Danielsen Lie. Ennyiből is látható azonban, hogy társadalmi tablóként sem értelmezhetjük a filmet, hiszen itt csupán egy mind életkori, mind anyagi, mind kulturális értelemben elég pontosan körülírható és jellemezhető társadalmi rétegről van szó. Kritikai élről sincsen szó, legfeljebb rajzolatról.

Egy tökéletes nap története

A filmbéli Anders, amikor a film elején megismerjük, már túl van mindenen, drogon, reményeken, vágyakon, éppen öngyilkosságra készül: kövekkel tömi tele zsebét és így veti magát a vízbe. Ekkor még segít rajta az életösztön, azonban amikor másnap megkapja hivatalos kimenőjét az odakint tapasztalt érzéketlen külvilág minden drognál módszeresebben nyírja majd ki azt. Joachim Trier kétségtelenül ismeri azt a közeget, amiről beszél, mégha az csupán a norvég főváros egyetlen szelete is. A harmincegynéhány éves korára érzelmileg, lelkileg teljesen kiégett srác pamutszáraz belső ürességét is tökéletesen ábrázolja a filmet teljes egészében belengő (és a Szerzőkben is megtapasztalt) parttalanul lebegő középsúlyos melankóliával, és nincs gond a hitelességgel sem. Bár relatíve sok az amúgy igen üres, banális és kényszeredett párbeszéd, éppen ezekben mutatja meg, mennyire fontosak lennének Anders számára a valódi emberi kapcsolatok, melyek azonban elérhetetlenek számára. Tán nem is léteznek. Igazán pontosak viszont azok a jelenetek, amikor egyedül van, és például amikor a kávézóban figyeli mások beszélgetését. Azonban bármennyire pontosan van megfogva az a pengeélen táncoló bizonytalanság, amit egy anyagról frissen leállt kemény drogos érezhet, bármilyen hiteles ennek a "tökéletes napnak" a története, még a legvégső képekkel együtt is, mégis azt érzem, hogy Oslo mennyire barátságos, élhető hely. Nem hiányzik belőle sem Anders, sem ez a film. Nem érzek részvétet sem, hiszen nem történt semmi sem… (Nem úgy, mint a "vicces" Trainspottingban, vagy a bombasztikusan hatásvadász Rekviem egy álomért-ban.)

Kinek ajánljuk?
- A melankolikus skandináv filmek rajongóinak.
- DJ-knek, party-arcoknak.
- Oslo ismerőinek.

Kinek nem?
- Ex-drogosoknak.
- Akik nem vevők egy újabb vénavagdosó, lehúzó skandináv drámára.
- Fényre, nevetésre, vidámságra vágyóknak.

6/10