Hamuszínű, merevtestű hullák, pestis, sár és fagy, tűz és sötét titkokkal teli vár. Efféle dolgok kavarognak a szemünk előtt, ha visszagondolunk a világra, melyet az "Ördögi Színjáték" felelevenít. A film magában hordozza számos emlékezetes kosztümös film vonásait. Megidézi a "Hetedik pecsét" halállal sakkozó lovagjának alakját, hiszen a történet ezúttal is a belülről eredő hitről és annak elbukásáról kíván szólni. Emlékeztet "A rózsa nevé"-re, melyben egy szerzetes szintén titokzatos halálesetek után nyomoz, s ahhoz hasonlóan részletekbe menő hűséggel rekonstruálja a XIV. század egy kis darabját. A "Farkasok szövetségé"-vel is összevethető, hiszen ezúttal is az arisztokrácia perverz titkai munkálkodnak a háttérben. Mindemellett a rendezőt egy nyilatkozata szerint japán szamurájfilmek és olasz westernek is megihlették, s a vendégműfajokat a "Farkasok szövetségé"-nél jóval hitelesebben illeszti be a történetbe.
A XIV. század végén egy igazságszolgáltatás elől menekülő pap (Paul Bettany) vándorszínészekhez csatlakozik. Útban Durham felé egy várúr, Robert de Guise (Vincent Cassel) meghívására megállnak egy észak-angliai kis városban. Megérkezésük után egy nemrég történt gyilkosságról hallanak: egy süket-néma lányt boszorkánysággal és egy fiatal fiú meggyilkolásával vádolnak. Hogy növeljék csekély jövedelmüket, úgy döntenek, az ősrégi hagyományoktól eltérően, melyek szerint csak bibliai történeteket ábrázolhatnak, ezúttal színre visznek egy valós eseményt, a gyilkosság történetét. A részletek után kutatva azonban felfedezik, hogy az igazság még feltárásra vár.
Az "Ördögi Színjáték" legérdekesebb vonása, hogy festészet és színház közelében keresi s találja meg önazonosságát. A filmet egy elhagyott, dél-spanyolországi aranybánya környékén forgatták, itt építették fel a középkori várat és a köré épült várost. A színészek szélben lobogó, vörösponyvás lovas kocsija álomszerű, festői tájakon vonul. A társulat patetikus és groteszk színezetű bibliai történetei reneszánsz festményparódiáikhoz hasonlítanak.
A forgatókönyv Barry Unsworth "Morality Play" című regénye alapján íródott. Mivel jelentős szerepet játszik a filmben, s koránt sincs agyonmagyarázva, érdemes feleleveníteni a történet színháztörténeti vonatkozásait. A középkori színház az istentiszteletből és a pogány kultikus játékokból nőtt ki. Az egyházi szertartásokkal szemben a misztériumjátékokat a nép nyelvén adták elő, s bár papok is részt vettek a szervezésben, a gyakran több száz szereplős, napokon át tartó előadások hatalmas költségeit gazdag városi polgárok fedezték. Az ilyen hatalmas rendezvények után munka nélkül maradt színészekből lettek az első vándorszínészek (lsd. a filmben szereplő társulatot), akik kezdetben továbbra is csak bibliai történeteket adtak elő tréfás közjátékokkal, improvizációval tűzdelve. Később egy új típusú színjáték is kialakult, az Angliában különösen kedvelt moralitás játék. Ezekben a tanmesékben a keresztény életmódot hirdették, jó és gonosz allegorikus figuráinak harcát játszották el a kísértésbe esett, de végül megváltást nyerő lélekért. A komikum nagy szerepet játszott ezekben is. Az olasz commedia dell'arte-hoz hasonlóan az előadás kidolgozott vázlaton alapuló rögtönzött színpadi játék volt, mely nem nélkülözte az ördög-bohócok anyagcsere-komikumon alapuló sikamlós tréfáit sem. A misztérium és moralitás játék a XIV. és XV. században dívott, s a moralitás játékok hatása a reneszánsz drámákban is érezhető maradt. A film emléket állít az ősi színháznak, melyben a nőszerepeket csak férfiak játszhatták s megidézi a kort, mikor az angol dráma kitört a vallási forma és cél szigorú keretei közül.
Kevés olyan film akad, melynek valahogyan ne szúrnák el a végét, s ezzel ne rondítanának bele minden előző jelenetbe. Ezúttal is ez történik, a forgatókönyvíró (vagy ki tudja ki) kötelességének érzi, hogy végül mindenki jól megkapja a magáét. A befejezésről elmondható, ami a film első feléről kevésbé: kissé modoros és hatásvadász. Ettől függetlenül megéri efölött szemet hunyni, ha az ember végre egy belevaló, középkori thriller után vágyik.
Az angol-spanyol "Ördögi Színjáték" stábja jó érzékkel összeválogatott csillaggyűjtemény, melynek segítségével a rendező, Paul McGuigan a szokásos romantikus-kosztümös reprodukció helyett valami nyersebbet, eredetibbet teremt. A főszerepet alakító Paul Bettany ("Dogville", "Kiss-kiss, bang-bang") a rendező, Paul McGuigan korábbi, "Gengszterek gengsztere" című filmjében is szerepelt már. Hozzá hasonlóan Willem Dafoe és Vincent Cassel is olyan fantasztikus karakterek, akiket könnyen fel tudunk idézni, ha egyszer már láttunk valahol, jelenlétük meghatározó, a filmet akár csak miattuk is érdemes megnézni. A történetben többször elhangzott szóval illethető játékuk: mesterszínészekkel van dolgunk, sőt mesterhármassal. Emellett a film aurájáért felelős vizuális szakemberek is izgalmas munkát végeztek. A kamera mögött ismét a rendező állandó operatőre, Peter Sova ("Jó reggelt Vietnam", "Donnie Brasco"), a díszlettervező Andrew McAlpine olyan mozikban dolgozott, mint a "Zongoralecke" vagy a "A part", a jelmezeket pedig az Oscar díjas Yvonne Blake jegyzi.
