Beszéljünk inkább valami másról.
Hátraarc
Sokan leírták már előttem, hogy a látszat ellenére Tímár Péternek volt jó időszaka is. Tudott kultikussá váló mozit készíteni, filmjeinek egy-egy mondata valóban szállóigévé vált. Azóta úgy tűnik, hogy ő is magáévá tette Fikász Ferenc elmés filozófiáját és megpróbált egyről a háromra jutni. Továbbra sem sikerült.
Kinek jó így?
Legalább annyira etikus ezt a filmet kritizálni, mint a földön fekvő emberbe rúgni. A Zimmer Feri 2 ugyanis olyannyira vállalhatatlan, hogy etikátlan dolog lenne valóban és komolyan véleményezni. Ahhoz az kéne, hogy a rendező is komolyan vegye nézőjét, de nagyon úgy tűnik, hogy Tímár ezt nem teszi meg.
Ismét a jól bevált eszköztárához nyúlt – burleszkes gegek, visszafelé felvett mozgás, helyzetkomikum, az ügyeskedő kisember szarkasztikus ábrázolása. Csak míg mindez az Egészséges erotikában, a Csinibabában vagy épp a Zimmer Feriben működött, ma már meglehetősen idejétmúlttá vált. Értjük, hogy ez az ő filmes védjegye, a gond csak az, hogy hiányzik mögüle az ötlet. Az új ötlet. Lehet tisztelegni Benny Hill üldözéses jelenetei előtt, de minek? Ezen ma már csak egy 10 éves gyerek szórakozik jól. Tévedés ne essék, nem kell egy vígjátéknak forradalmasítani a filmművészetet, főleg nem a magyar filmet. Azt nem is tudná. De az elvárható lenne, hogy ne az unásig ismert "poénokat" koptassa tovább, ne azokat a köröket fussa, amik tíz éve is cikik voltak. Lehet persze arról elmélkedni, hogy miért nem tudunk szórakoztató és valóban vicces, nem csak annak kikiáltott filmet készíteni, de felesleges. A drámák nekünk jobban fekszenek, elég csak az utóbbi évek Cannes-i magyar filmes szerepléseire gondolni. Viszont, ha nem megy, akkor inkább ne is erőltessük? Elégedjünk meg azzal, ami egy hét ötletelés után összejön? Persze igazságtalan lenne mindezt csupán Tímár Péter nyakába varrni. Sokan tesznek azért ma Magyarországon, hogy ez így legyen. A rossz hír sajnos az, hogy az egyre inkább szűkülő mozibajáró rétegnek ez nem elég. A torrentezőknek pedig végképp nem. Éppen ezért az illetékeseknek nem kell meglepődni a számokon, az eredmény látszódni fog a jegyeladási statisztikákon.
Keleten a helyzet változatlan
Nem nagy felfedezés a megállapítás: tökéletesen felesleges volt folytatást készíteni a Fikász család feltörekvő miliőjéről. Mindent, amit a sajátosan kelet-európai újkapitalista vállalkozósdiról el lehetett mondani, az benne van az első részben. És ez nem csak azért baj, mert lényegileg semmit nem változott a helyzet 1998 óta, hanem azért is, mert ezt a tényt mintha nem ismerték volna fel az alkotók. Azt gondolták, hogy egy kis nosztalgiázással körítve lehet erről még érdemben beszélni. Ha ez így van, akkor szomorú. Ha meg csak egy újabb bőrt akartak lehúzni a sztoriról, akkor még inkább az.
Kinek ajánljuk?
- Megszállott Tímár Péter rajongóknak.
- A készítők rokonainak, barátainak és üzletfeleinek.
- Az MMK döntéshozóinak.
Kinek nem?
- Annak, aki az előző három csoport egyikébe sem tartozik.
1/10
