Ha nem is kérdezem, a Düh első tíz perce után meg tudnám mondani Radu Muntean kedvenc rendezőit: Cronenbergben és Kusturicában legalábbis biztos vagyok. De kezdjük elölről: a plakát nem győzött meg arról, hogy ezt a filmet érdemes megnézni. Ellenben mellette egy fénymásolt papírlapon használati utasításokat találok a filmhez. Köztük olyanokat is, hogy a film pattogatott kukoricával együtt fogyasztva káros az egészségre, hogy a mobiltelefonokat jó előre ki kell kapcsolni, hogy ne tévesszük össze a sajátunkat a filmbéli szereplőkével. S hogy ne tévesszen meg senkit az, hogy a filmben játszik Adrian Copilu' Minune*, ez a film nem róla szól.
A film főszereplője Luca, akit a Marfa si banii-ból (Az áru és a zsozsó) már ismert Dragos Bucur alakít, s aki néhány ezer dollárral lóg Adrian Copilu' Minune filmbeli apjának. A pénzt törlesztendő elvállal egy pilótáskodást egy megbundázott rallyn, de az előírt vesztés helyett - úgy látszik, ez sem olyan könnyű - megnyeri a versenyt, és összetöri a kocsit. A tiltott városi rally, éjszaka, egy vasúti híd alatt olyan látványt nyújt, s úgy van összevágva, hogy méltó Cronenberg Karamboljához vagy bármely amerikai akciófilmhez. Egy piros pont indulásból.
Így az adósság háromszorosára nő és Luca kap huszonnégy órát, hogy összeszedje a pénzt. Miközben barátjával, Feliével a "Minune" család palotájának kertjében sétál, az egyik lugasból cigány dal szűrődik ki. Arra indulnak, s már akkor úgy érzem, hogy egy Kusturica-filmbe tévedtem. Majd megjelenik egy ötéves forma cigány legény, s megkérdik, mi a neve? Perhan. ** Idézőjel bezárva. Bár a kisfiú többet nem jelenik meg a filmben, a szellemidézés tökéletes. Még egy piros pont, de ezúttal csak a Kusturica-rajongók részéről.
A kertben keringve egyszer csak megpillantják Adriant, s hallgatózás közben kiderül, hogy ő a nagy (vagy mérete alapján inkább kicsi) Ő megtalálásában reménykedik. Ez pedig fontos információ, mert másnap, amikor Luca összefut volt osztálytársnőjével, a kis Monával, rögtön eldönti, hogy összehozza Adriannal. Ez biztos lenullázza az apánál felhalmozott adósságot.
Persze ez nem mehet ilyen simán. De ekkorra már a remekül induló film veszített a sodrásából, és ez nem a szellemes filmes idézetek miatt van. Az alapozásnál van a probléma. Nem igazán értjük, hisszük el, hogy egy olyan cigányvajda-maffiózónak kedvében kell járni, aki önkényesen emeli az adósságunkat néhány ezer dollárral egyik napról a másikra. Ha nem más, a menekülés útja, amire végül két hátrahagyott hulla után mégiscsak rálép Luca, már a film elejétől nyitva állt előtte. Az sem világos, hogy ha menet közben beleszeret Monába, miért viszi el mégis, hogy felajánlja Adriannak? S ezektől kissé zavarossá, súlytalanná válik a jól elkezdett, s a fiatal színészek által remekül játszott film. Ezek után a címbéli düh motivációját is csak homályosan sejtjük.
Vivi Dragan Vasile, a film operatőre, a rendező egykori tanára ismét új arcát mutatja meg a kamera mögül. Ezúttal egy ifjú titánt "alakít", aki egyidős rendezőjével, tökéletesen ismeri annak filmi világát, s a leghatásosabban viszi azt képre. A düh hibái ellenére beillik harmadiknak abba a sorba, amit a Marfa si banii (r: Cristi Puiu) és az Occident (r: Cristi Mungiu) neve fémjelez, s amelyről mint a román újhullámról szoktak beszélni. Legyen nagy taraja és kevés habja e hullámnak.
*A román manele zenei mufaj közismert előadója
**Perhan - Emir Kusturica Cigányok ideje című filmjének
főszereplője.
