Csalódni fog, aki a 2014 szeptemberében bemutatott Michel Houellebecq elrablása című filmben 2015. február elején megpróbál jeleket találni a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni 2015. januári merényletre.
A filmben továbbra sem utal semmi a Kuoachi testvérek közelgő vérfürdőjére, még csak a vérfürdővel nagyjából egy időben megjelent Soumission (Behódolás) című könyv cselekményére (amelyben egy elnökválasztáson iszlám jelölt mögött sorakoznak föl a franciák Marine Le Pen és a Nemzeti Front ellenében) sem.
Maga a film egy „thriller”, amelyben nem történik szinte semmi. A „hős”, akit az író megszemélyesít, önmaga – nem úgy néz ki, mint akit érdemes elrabolni. De jelentéktelenségében is provokatív. A mai filmekben nem korrekt dolog cigiző embert mutatni – Houellebecq láncdohányos. Szokás inni, de nem szokás vedelni – pláne olyan figurának, aki celebnek tartja magát, egyetértve ebben azzal, aki elraboltatta. Nem illik cigányozni – Houellebecq simán megteszi az egyik emberrabló külső jegyei alapján. Nem tudom, „lengyelezni” gáz-e Franciaországban, a filmben az emberrablók búvóhelyén, egy tanya udvarán, egy kutyaólforma bádogdobozban él egy lengyel – afféle megélhetési menekült, amilyen páriák nálunk a homokháti tanyák disznóóljaiban éjszakáznak szőlőmetszés idején.
Ezekkel az emberekkel ugyanúgy lehet magas röptű, sőt sznob dolgokról eszmét cserélni, mint magas irodalmi körök képviselőivel. Az izomagyú rabló bugyuta saját verset szaval elérzékenyülve, a másik emberrabló mamája verset kér az írótól, emlékkönyvbe. Éppen olyan hiúak is, mint a művészek. Csak nem hiszi, hogy egyedül okosabb, mint mi hárman? – hergeli az egyik a másik kettőt.
Pedig Houellebecq azt hiszi. Valahogy úgy, mint amikor a Charlie Hebdo elleni merénylet után azt nyilatkozta: most különösen nehéz megmagyarázni, hogy nem írtam iszlamofób könyvet. De azt is: az embernek joga van iszlamofób könyvet írni. A kérdésre, kitart-e véleménye mellett, hogy az iszlám a leghülyébb vallás, azt felelte: az embernek joga van megváltoztatni a véleményét.
Amúgy a filmben nagy sokára feltűnik egy elegáns, sötét bőrű ügyvéd egy táska pénzzel. Houellebecq megismeri: legutóbb is terroristákat védett. Az emberrablók megszámolják a pénzt, testvériesen elosztják, találgatják, ki fizethette ki a váltságdíjat az íróért. Egyikük Francois Hollande francia államelnökre tippel. Houellebecq szerint biztosan nem ő volt: ez nem az ő stílusa.
