Makk Károly nagy fába vágta a fejszéjét, de nem sikerült megbirkóznia vele. A filmes műfajokat keverve próbált képet festeni a mai magyar politika korruptságáról, ami önmagában üdvözölni való tény. Valami mégis hiányzik.
Öreg pókok fonják hálóikat
A magyar politikai elit korrupt, a pályázati pénzekben a visszaosztás a lényeg, végül pedig mindig a kisember jár pórul. Ezek a sokszor elkoptatott frázisok, arcpirító közhelyek adják a film alapját. Mint egy élő lelkiismeret, úgy próbálja meg fejükre/fejünkre olvasni a kritikát, kevés sikerrel. Nem az alapgondolat igazságával vagy vitathatóságával van a gond, sokkal inkább a kivitelezéssel, mert ahhoz, hogy ez a történet tényleg valós és megfogható legyen, kell a jó forgatókönyv és kellenek a jó karakterek. Pedig van ebben a filmben sok kiváló színész, reálisan kidolgozott karakter szinte egy sem. A nyakkendőhöz húzott fekete bőrkabát, vagy a vállról finoman félrecsúszó kardigán kevés. Pedig van finomság és érzékenység is a filmben. Szépen kimunkált szituációfestés, amikor a kamera képekkel, allegorikusan meséli el a két ellenfél kegyetlen küzdelmét ugyanazért a dologért. Épp ezért meglepő, hogy a filmen sokszor eluralkodik a színpadiasság, a jelzés értékre alapuló jellemábrázolás. Karakterek jönnek-mennek a filmben, egy-egy jellegzetes mozdulattal, pillantással, gesztussal érzékeltetve a lényeget.
Berepülő pilóta
Cserhalmi György karaktere, mint valami westernhős, belovagol a kis közösség élére. Nagyszabású terve, hogy majd rendet teremt, eleve kudarcra ítéltetett. Tudja ezt ő is. Mégis magányos harcosként - megszerezve persze maga mellé a nőt - nekifog a küzdelemnek. Hamar szembe találja magát a kapcsolati hálók szorításával, az alaposan és szorgosan dolgozó pókok hadával. Természetesen hősünk is csak ember, belegabalyodik rendesen. Csak idő kérdése, hogy mikor kerül felszínre az ő szennyese. Emellett a film nem titkoltan a móriczi világgal is rokon, annyi különbséggel, hogy itt kevesebb az atyafi, több az érdek.
Csavar és történet
A film ismert toposzokat gyúr egybe, talán épp ezért akarták (volna) a hangsúlyt a történetre helyezni. Úgy érezték az alkotók, hogy felesleges bemutatni a szereplőket, elég érzékeltetni, a néző úgyis tudja, hogy egy adott szituációban hogyan kell viselkednie. Ez azonban a kiszámíthatóság irányába vitte el a filmet, ami egy politikai thriller esetében (ez a rendezői meghatározás), nem a legszerencsésebb megoldás. A történet azonban kidolgozatlan maradt, a forgatókönyv csavarokkal próbálta meg pótolni azt. Kitartott snittek váltakoznak nagy közelikkel, nehéz és zavaros dialógok követik egymást, amik egyre távolabb visznek a történet fő szálától. Hiányzik a kiforrott forgatókönyv, a valós rendezői koncepció. Hiába van tele a film ikonikus színészekkel, hiába néz Cserhalmi úgy, ahogy kell, hiába valóságos Trill Zsolt alakítása, ha nincs egy erős, koncepciózus akarat, amely keretbe foglalná a történetet. Az édes kevés, hogy a film elején előkerülő fegyver természetszerűleg elsül.
Kinek ajánljuk?
- Aki töretlenül hisz Makk Károlyban.
- Aki szeretné látni Törőcsik Marit maffiózóként.
- Aki még hisz abban, hogy a politika nem mocskos dolog.
Kinek nem?
- Aki valóban thrillerre vágyik.
- Akit untatnak a politikai csatározások.
- Aki egy kemény, odamondós számvetésre számít.
4/10
