Ha valaki elég sci-fit és fantasyt elolvas, átjátszik és megnéz, akkor hamar elege lesz az aposztrófos nevekből. A világ összes tehetségtelen szerzője úgy próbál meg új neveket alkotni, hogy két szótag közé betesz egy vesszőcskét: Di'Leh és effélék. Számomra ez a szokás a silányság, a fantáziátlanság szimbóluma lett. Amíg nem jöttek a na'vik. Azóta az aposztróf mindannak a szimbóluma, amit az Avatar a porból a magasba emel.
Cameron felhalmozta az összes klisét. Mechák? Ne már. Mechás animét már meg se nézek. Négyszárnyú madarak? Űrindiánok? A farkasokkal táncoló története egy idegen bolygón? Gonosz nagyvállalatok, harminc évvel az Alien után? Lebegő hegyek, az ég szerelmére, a legelhasználtabb tájelem már az Unrealben is, az aposztróf geológiai mása? Mi ez? És Istenem, beleszédültem, másnap erről álmodtam, annyira jó. Cameronnak szabad! Cameronnak mindent szabad! Cameron egy isten, filmes mindenható. A porból teremt új világot.
Az Avatar mindenekfölött gyönyörű. Nem éppen bonyolult a sztorija, de nagyon szép; nem túl eredetiek a na'vik, de lenyűgöző a megvalósításuk; a Pandora bolygó sem teremt új sci-fi műfajt, de minden filmkocka róla egy-egy festmény. Nem tudom, hogyan csinálták - azt elhiszem, hogy egy évtized kellett hozzá. Hiszen mi már mindent láttunk idáig, mozivásznon is, számítógépes játékon is, amit a fantázia és a technikai fejlődés mutatni képes, nem? A Jurassic Park első dinoszauruszaitól A Gyűrűk Ura tömegjelenetein át a 2012 világpusztulásáig? Mivel lehet még lenyűgözni minket? Az Avatar mégis túl van edzett képzeletünk határain. Sigourney Weavert na'vi bőrben látni kell, mert az a látvány csakugyan maga a mozis forradalom; Cameron "emotion capture" rendszere nagyobbat fog robbanni, mint Peter Jackson Massive-ja. És ő csak egy na'vi a háttérben, egy mellékszereplő. Ott állnak előtte a főszereplők, lejátssza őt Neytiri mimikája, aki ember-színésznőként meg sem jelenik, és ott az egész világ. A dzsungelt meg sem kísérlem leírni. Ahhoz költő kellene.
Még néhány szösszenet. Aki nem tudja elfogadni, hogy egyszerű történet is lehet kielégítő, az ne üljön be az Avatarra, dehát az valószínűleg Cameron eddigi filmjeit sem szerette. Az Avatar nem lett ugyan tech-demó, hiába tartottak sokan tőle; a látvány nem önmagáért létezik benne, de azért a sztori nem egy Sötét lovag. És arra sem árt lélekben felkészülni, hogy az Avatar igen markáns politikai üzenetet hordoz, felélesztve a tizenhatodik századtól máig kísértő "nemes bennszülöttek a gonosz civilizáció ellen" gondolatvonalat. Ezt el kell viselni: én, a konzervatív is elviseltem, noha időnként borzolgatta az idegeimet.
Végül pedig azoknak, akik nem otthonosak a fantasyban és a sci-fiben: ez egy mese, világos? Szebb, mint bármi idáig, de csak mese. El kell fogadni a szabályrendszerét, s onnantól kezdve él csak az új világ, onnantól kezdve teremthet csak Cameron, mert nem a hitetleneké a világ - nekik marad a moziterem. A többiek a mennybe mennek.
- Ó, és nota bene: én a kétdimenziós változatot láttam, és arról írtam. A 3D állítólag még egy szinttel jobb.
"De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el sem tudta képzelni."
