Érzelem és értelem

"Kedves, elviszlek oda, ahol senki sem ismer, de értem a szót" – nazálja Zorán a Romantika című slágerében. Egyfelől ez történik Lasse Hallström második Nicholas Sparks-feldolgozásában, a Menedékben. Másfelől fondorlatosnak ígérkező thriller-szál igyekszik benne sötétleni, ami a háttérben tekerőzve alig várja, hogy az előtérbe libbenjen. A professzionális bestseller-szerző Sparks, illetve a romcom- és dramedy-specialista Hallström egymásra mutogathatnak, hogy miért nem sikerült a két fő fonalat, a romantikát és az ijedelmet jól egybegabalyítani. Hozzátehetjük, ezért elsősorban a "romantikus ponyvakirály" hibáztatható, a filmes próbált azzal a kevéssel főzni, amit kapott. Keveset és akciósárut – mintha egy jó nevű, alapanyagaira sokat adó kézi kifőzdében gyorsfagyasztott hipermarket-készletből kéne megtölteni a terítéket.

[img id=473374 instance=1 align=left img]Romantikában járatosak

Holott nagy rutinú alkotókról van szó. A 48 éves amerikai Sparks középiskolás kora óta alkot, kiadatlan korai könyveivel együtt eddigi húsz írásából, a mostani Menedéket (eredeti könyv- és filmcímén: Safe Havent) is beleszámítva, kilencet filmesítettek meg. Védjegyének számít – ami nem csupán egyediséget jelent, hanem a sorozatgyártást is lehetővé teszi –, hogy állandó témaként foglalkozik a szerelemmel, a sorssal és a (keresztény) hittel, ezek összefonódásával. Történetei mindig egy tragédia köré fonódnak, amely próbatételként nehezedik a hősökre.

A többszörös Oscar-jelölt (Kutyasors, Árvák hercege) Hallström legszívesebben irodalmi alapanyagból dolgozik, hollywoodi pályafutása során is az akadémiai aranyszoborig egy John Irving-regény feldolgozásával jutott (ami aztán forgatókönyvírói díjat hozott Irvingnek és mellékszereplői Oscart Michael Caine-nek). Erős érzelmekkel átitatott drámákat, vígjátékokat tudott tehetséges és nagynevű színészekkel úgy vászonra vinni, hogy azok a giccshatáron innen maradtak.

A menekülő nő révbe ér?

Ízlések és pofonok igen különbözőek, és ami egyeseknek érzelgős lózung, másoknak olvasmányos romantika… De az objektíven megállapítható, a kétórás filmben (és annak könyvi alapjában) Sparks elveti a súlykot, és saját bevált sablonjai, illetve kölcsönzött romantikusponyva-klisék mentén építkezik, meglepetés nélkül. Azazhogy fordítva: a történet végén meglep egy misztikus fordulattal, amire a jobb érzésű olvasó/néző azt mondja: bár ne tette volna.

A Menedék elején rémült fiatalasszonyt (Julianne Hough) látunk, aki véres kézzel kést dob a földre, menekül, buszra száll, nyomában egy rendőrrel. Külsőt cserél (hajat fest), identitást vált, önkéntes száműzetésbe vonul – ám a múltat, pláne ha olyan terhelt, mint az övé, nem lehet végképp eltörölni. Így hiába törekszik új életre az óceánparti Southport városában, eleinte hiába akar távol maradni a többi embertől (hogy titkát biztonságban tudhassa), majd hiába barátkozik össze a csinos szomszédnővel (Cobie Smulders), és hiába pistul bele a frissen özvegyült, kétgyermekes férfibe (Josh Duhamel), az olyannyira feledni vágyott egykorvolt és a nyomozó utoléri.

Igény van rá

A 67 éves svéd rendező szívesen forgat tehetséges sztárokkal – és ügyes kézzel is bánik velük –, dolgozott már Leonardo DiCapriótól kezdve (Gilbert Grape) Julia Robertsen (Szóbeszéd), Johnny Deppen (Csokoládé) és Kevin Spacey-n (Kikötői hírek) át Heath Ledgerig (Casanova) és Ewan McGregorig (Lazacfogás Jemenben). Az érzelmi ábrázolásban jeleskedő direktor pontosan tudta, hiszen forgatott már Sparks-ponyva alapján (Kedves John!), hogy rengeteg múlik egy fércelt/szabványos szerelmes sors-mozinál a főszereplő kettősön. S bárhogy is tetszetős a (női) szemnek Duhamel és Hough látványa, vonzásban jócskán alulmaradnak az előző adaptációk olyan párosai mellett, mint Robin Wright Penn–Kevin Costner, Rachel McAdams–Ryan Gosling, Diane Lane–Richard Gere és Amanda Seyfried–Channing Tatum.

Hallström hagyta, hogy a produkció a bestseller-szerző szája íze szerint formálódjon, aki egyben a film producere is.

Az élet viharaiban a szerelem az egyetlen menedék – foglalhatjuk össze a film mondanivalóját. A nem igazán megrázó, előre kiszámítható – és a végén abszolút indokolatlanul és értelmezhetetlenül a természetfelettibe hajló – történet és a plakátegyszerűségű karakterek miatt azonban a Menedék emésztetlenül suhan át rajtunk. Persze akadnak olyanok, mint a mesére vágyó kisgyerekek, akik újra és újra ugyanazt a történetet akarják hallani. Ezt támasztja alá, hogy az amerikai nyitóhéten a film 21 millió dollár feletti bevételt termelt, ezzel a harmadik legnézettebb mozi volt, köszönhetően a hölgyeknek, akik a közönség háromnegyedét tették ki. Úgy tűnik, a filléres romantikának – még ha a Most már elég!, még inkább: Egy ágyban az ellenséggel című filmekre hajazó thriller-elemekkel és hirtelen támadó ezotériával is fűszerezik – a közönsége örök. Értjük, és tudomásul vesszük.

Kinek ajánljuk?
- Nőknek.

Kinek nem?
- Férfiaknak.

4/10