Kilenc évvel Leo és Kate szerelmespárjának hullámsíron túli románca (Titanic), és 4 évvel a George Clooney-vezette halászhajó katasztrófája (Viharzóna) után újra nagytestű utasszállító borul a nyílt vizeken. A léket kapott vízi-óriások ősidőktől fogva a mozi kedvenc látványosságai közé tartoznak, és annak rendje és módja szerint időről-időre (évtizedenként legalább egyszer) meg is ihletik a látványban és kasszasikerben utazó filmkészítőket.
A Poseidon névre keresztelt tengerjárót már 1972-ben, a katasztrófafilmek rövid, hetvenes évekbeli felvirágzásának idején kivezényelték a stúdió-dokkból: a fedélzeten anno olyan nem túl drága, de igazoltan képességes hírességek tartózkodtak, mint Gene Hackman és Shelley Winters, akikre az a nem túl hálás feladat hárult, hogy színészi eszközökkel ellensúlyozzák a katasztrófafilmektől megkövetelt látványelemeket. Ez, csodával határos módon, többé-kevésbé sikerült is nekik, ami akkor sem lebecsülendő teljesítmény, ha tudjuk: a korabeli, többnyire kézműves-jellegű trükk-arzenál még fényévekre volt a ma már sztenderdnek számító számítógépes megoldásoktól.
A katasztrófafilm a Forma 1-hez vagy a modellgépek reptetéséhez hasonlóan elsősorban technikai sportág, mely egyrészről rengeteget köszönhet a digitális látványipar elmúlt évekbeli fejlődésének, másrészről viszont éppen ez a technikai tökély az, ami oly sokszor ellehetetleníti a digitálisan fejlődésképtelen hús-vér színészek helyzetét. Hollywoodi megrendelésre gyártott nagyszabású akciófilmjeiben Wolfgang Petersen-nek mindeddig sikerült elérnie, hogy színészei ne vesszenek el a gigantikus díszletekben, ezúttal azonban - idő, akarat, vagy mindkettő híján - már az első jelenetektől fogva világos, hogy ezt az ütközetet a programozók és technokraták - egyébként válogatott - csapata nyerte.
Pedig ezúttal is ismert, s már bizonyított színészekkel lett benépesítve a Poseidon fedélzete, ám minden igyekezetük hiábavalónak bizonyult. Hiába van velünk a szerelmi bánatában öngyilkosságot fontolgató Richard Dreyfuss, a menekülés közben önző kalandorból hőssé magasztosuló Josh Lucas, a Sírhant művek temetkezési vállalkozójából hajószakáccsá előlépő(?) Freddy Rodriguez, a darabosságot művészi színvonalra emelő Kurt Russell és a bájos mosolyát sűrűn megvillantó Jacinda Barrett - a felborult hajótest, a zuhanó liftek, a víz alá került járatok és a tűzbe borult gépház látványával képtelenség konkurálniuk.
