Az öregkor élethelyzeteiről és a velük járó problémákról filmet forgatni jóval bátrabb vállalkozás, mint amilyennek elsőre tűnik: mivel a moziba járó közönség nagyon nagy részét a fiatal felnőttek és a tinik adják ki, így könnyen találkozhat érdektelenséggel egy ilyen típusú mozi. Jan Svěráknak azonban sikerült mindenki számára érdekessé tennie a filmjét.
Családi vállalkozás
Ezt tőle el is várjuk, hiszen Csehország nemzetközileg talán legismertebb rendezőjéről van szó (na jó, legyen a második helyezett Menzel mögött): Jan Svěrák már a prágai filmakadémián diákként forgatott áldokumentumfilmjével, az emlékezetes Olajfalókkal nagy népszerűségre tett szert, ezt követte az Oscar-díjra is jelölt kiváló Általános iskola, majd az Oscart el is nyerő, kissé hollywoodias Kolja - hogy csak az életmű legnevesebb darabjait említsük. Svěrák még mindig csak 43 éves, édesapja, Zdeněk Svěrak pedig 72 - mindez csak azért idekívánkozó információ, mert az idősebb Svěrák (aki már Menzelnek is írt több forgatókönyvet) állandó alkotótársa a fiának, jelen filmben forgatókönyvíró és főszereplő is egyszerre. Ez az ötödik közös filmjük.
Az élet ősze
Filmünk főhőse Josef, a nyugdíjkorhatárt felülről súroló irodalomtanár, akit állandóan kiakasztanak az új kor új módon tapló diákjai, ezért felmond a munkahelyén. Ahelyett azonban, hogy felesége legszebb reményei szerint otthon töltené a nyugdíjas napjait, inkább új meló után néz. Josef ugyanis nem érzi azt, hogy az élete már az utolsó korszakába lépett, hogy már csak a csendes vegetálás van hátra: neki még tervei vannak (még a nőkkel is), és különben is, ő még csak az élete őszénél tart. Először biciklisfutárként próbálkozik, de egy gyengéd rosszullét és egy hatalmas pofára esés észhez téríti, így aztán inkább egy bolt üvegvisszaváltó ablakánál helyezkedik el. Itt pedig elemében érzi magát: a közvetlen és kedves öregúr hamar jóban lesz mindenkivel, sőt új, központi pozícióját kihasználva azzal is megpróbálkozik, hogy az ismerősei és családtagjai életét jobbá tegye, ennek érdekében pedig még némi manipulációtól sem riad vissza. Közben csak egyvalakiről feledkezik meg: a feleségéről, aki egyre boldogtalanabbul nézi a férje öregkori viháncolását, ráadásul egy hódoló személyében még a kísértés is megjelenik.
Summa
A Csereüvegek ugyan egy, az öregkor határához érő férfi élethelyzeteivel és problémáival foglalkozik, mindez azonban mégis érdekes lesz minden néző számára. Egyrészt mert a filmbeli konfliktusok túlmutatnak saját magukon, és általánosabb szintre emelkednek, másrészt mert a főhőst körülveszik mindenféle karakterek, akikkel könnyű megtalálni kinek-kinek a saját azonosulási pontját, és átvenni annak szemszögét. Nincsenek nagy, drámai konfliktusok, csak olyanok, amilyenek mindenki életében - pont ettől válnak átélhetővé. A szereplők pedig szerethetővé: mindenki ráismerhet egy-egy mozzanatban saját magára, vagy némelyik ismerőseire. Közben pedig még kiválóan szórakozunk is. Tulajdonképpen nem ezek egy jó film ismérvei?
Kinek ajánljuk?
- Aki vitt már vissza üres üvegeket százas nagyságrendben.
- Nyugdíjasoknak, akik azért nem járnak moziba, mert a filmek csak a fiatalokkal foglalkoznak.
- Akit érdekel, miért vannak egy gyönyörű női hason tollal húzott strigulák.
Kinek nem?
- Aki a harsányabb humort kedveli.
- Aki izgulni szeretne.
- Aki életében nem vitt még vissza üres üveget.
7/10
