Mariah Carrey, Lenny Kravitz és Mo'Nique is szerepel ebben a drámában, ahol egy 16 éves lány kálváriáját kísérjük figyelemmel. Csak erős idegzetűeknek ajánlom!

Elgondolkodtató, hogy vajon tényleg olyan nagyok azok a problémáink, melyek elsőre hatalmas tűnnek. Precious életét figyelve átértékeljük a gondjainkat. Vajon valóra válnak valaha is Precious álmai? Én az egész film alatt reméltem, hogy igen. A dráma forgatókönyve Sapphire novellája alapján készült.

A lány 16 éves korára szinte minden tragédián keresztül ment, amin soha senkinek sem kellene! De ő nem adja fel! Mindig felkel a padlóról (olykor szó szerint), leporolja magát és emelt fővel megy tovább. Pedig az élete kilátástalan, rémisztő, borzalmas, de most talán megcsillan a fény az alagút végén! Vagy mégsem?! Precious kitartása és bátorsága bámulatos! Tanulatlansága, rossz körülményei ellenére, sem tér rossz útra, mindig próbál helyesen cselekedni. Elképesztő!

A film 2009-ben készült, de nálunk most került a mozikba. 2010-ben több nívós díjat is sikerült megnyernie, köztük Mo'Nique a legjobb női mellékszereplő Oscar díját vihette haza. Ő alakítja a filmben Precious (csöppet sem kedves) anyját. Az idei Oscaron okozott egy kisebb galibát: a hagyomány szerint az előző évi nyertes ad át díjat a következő évben. Mo'Nique erre nem volt hajlandó, így helyette Reese Whiterspoon adott át díjat.

Visszatérve a filmre, Precious (Gabourey Sidibe) egy 16 éves eléggé kövér lány egy harlemi iskolában. Nem megy jól neki az iskola, egyedül a matekban jeleskedik. Nyilván ez már okot ad arra, hogy a lány élete nehéz, hiszen társai sokat piszkálják példálul az alkata miatt. Ha csak ennyi lenne Precious problémája, akkor egy átlagos tinifilmről beszélnénk. Csakhogy Precious élete borzalmas, melyet mi magunk látunk kibontakozni szépen lassan. Egyre több részletet kapunk, és mire összerakjuk a teljes puzzle-t száz százalékban rájövünk, hogy a mi életünk problémái (nagy részben) eltörpülnek az övéi mellett.

Édesanyja semmirekellőnek tartja a lányt, butának, szinte szolgálóként kezeli. Minden házi munkát a lány végez, teljes mértékben kiszolgálja, az állandó a foteljából tévét néző anyját. Az anya szerint teljesen fölösleges az iskola, semmire sem jó és Precious sem viszi majd semmire. Már ezt sem lehet könnyű kezelni egy 16 évesnek, de ezek a dolgok eltörpülnek a fizikai és szexuális bántalmazások mellett, melyek a szülők okoznak a lánynak. Preciousnek már van egy lánya a saját apjától, akit a konyhakövön szült meg, miközben anyja a fejét rugdosta. A kislány Down kóros, így Precious nagymamája neveli, de a tinilány megint teherbe esik, és az iskolából is elbocsájtják. A tanárnője nem engedi csak úgy el, beajánlja egy speciális iskolába. Annak ellenére, hogy Precious anyja ellenzi a lány elmegy ebbe az iskolába, és itt végre nem érzi annyira kívülállónak magát, mint eddigi életében mindenhol. Itt csak olyan lányok tanulnak, akiket ilyen olyan okok miatt már kivetett magából a társadalom, és senki sem segített rajtuk. A tanárnő (Paula Patton) is nagyon kedves, rögtön szimpatikus lesz neki Precious. A lánynak nem megy könnyen az, hogy írni és olvasni tanuljon, de nem adja fel, sokat gyakorol. Egyre jobban halad, és végre kezd egy csöppnyi boldogságot érezni.

Ám az anyjának más tervei vannak, ő csak minél több pénzt szeretne kapni. Ezért elzavarja a szociális gondozóba. Precious itt ismeri meg Mrs. Weiss-ot (Mariah Careey). Nagyon nehezen tud megnyílni egy idegen előtt, de egyre többet találkoznak és a lány egyre többet elmesél. Azonban a szociális gondozó nem tud segíteni Preciousnek. Saját fülével hallja, amiket Precious mesél, mégsem tud tenni semmit. Elgondolkodtató, hogy miért nem próbál senki segíteni ennek az elveszett lánynak: sem a szociális gondozók, sem a nagymamája, senki. Mrs. Weiss is csak annyit tesz, hogy megvonja a segélyt az anyától, ezzel pedig még jobban feldühíti, amit persze a lányon vezet le.

Egyedül az iskolában érzi jól magát Precious, itt végre szeretik. Az egyik órán azonban megindul a szülés, a tanárnő és a lányok mind Precioussel tartanak és szinte éjjel nappal bent vannak a lánynál és újszülött kisfiánál. Itt tűnik fel egy kedves ápoló, akit Lenny Kravitz alakít. John ápoló nagyon sok időt tölt el a lányokkal, és jó barátja lesz Preciousnek. Az anyja egyszer sem látogatja meg a kórházban, de mivel nincs hová menni, így kénytelen odavinni kisbabáját. Amikor hazaér karjában a kabátba csomagolt kisfiúval, az anyja kéri, hogy megnézhesse a gyereket. Precious odaadja, de az anyja féltékenysége megint kimutatkozik. Szajhának nevezi a lányt, amiért másodszor is gyereket szült a férjének. A kisfiút a kanapéhoz vágja és ütni verni kezdi Precioust. A tinilány el tud menekülni a fiúval, de mivel nincs hová menni így az iskolába betör és ott tölti az éjszakát. Másnap a tanárnő mindent megpróbál, hogy helyet találjon a fiatal otthontalan lánynak, de senki sem akar/tud segíteni. A nő úgy dönt ő befogadja a kis családot. Már már úgy tűnik minden kezd jóra fordulni, amikor az anya beállít az iskolába, hogy közölje a férje meghalt AIDS-ben. Precious meghallgatja, de amikor az anyja azt kéri költözzön haza, ő nemet mond. Ezután az anya Mrs. Weishoz fordul, aki tart egy "szembesítést", de (végre) egyértelműen kiáll Precious mellett. Nem kényszeríti a lányt a hazaköltözésre, és miután az anya egyre sötétebb titkokat fed fel, szinte páros lábbal rúgja ki az irodájából. A találkozó egyetlen haszna, hogy Precious visszakapja a kislányát is.

Precious története nagyon remélem, hogy legalább néhány intézmény vezetőjének felnyitja a szemét, hogy tegyenek valamit azokért a lányokért, fiúkért akik hasonló körülmények között élnek. Lenyűgözőnek tartom azt a kitartást, amit ez a fiatal lány mutat. Egész gyermekkorát megpecsételte az a gyűlölet, agresszió, bántalmazás amit a szüleitől kapott. Ő mégsem adta fel soha, sőt még álmodozni is mert! Arról, hogy egyszer őt is szeretni fogják, boldog lesz.

Ajánlom a filmet azoknak, akik úgy érzik túl sok problémájuk van. Azoknak, akik szeretik, ha egy filmnek van mondanivalója és nagyon elgondolkodtató. Azoknak, akik szeretnek úgy kijönni a moziból, hogy órákkal később is a látottakon jár az eszük. Azoknak viszont nem ajánlom, akik egy Hollywood-i szuperprodukciót szeretnének megnézni, vagy kikapcsolódni szeretnének.

9/10 pont