Minden karácsonyi időszaknak megvan a maga romantikus komédiája. Amikor párunkkal a nagy karácsonyi bevásárlást végezzük, a sok plázás sorban állás között biztosan mindenkinek jólesik egy kétórás pihi valamelyik moziterem székeiben. A nagy összeborulásra idén a Hilary Swank - Gerard Butler páros ad jó okot, akik egy keserédes romantikázásban veszik fel a harcot zsebkendőink egyre cseppfolyósodó állagával.
Hollyt és Gerryt az első percekben ideális párként ismerhetjük meg. Bár épp egy veszekedés közepén vannak, azért az minden egyes megnyilvánulásukon érződik, hogy mennyire szeretik és ismerik egymást. A jelenet határozottan jól megírt, életszagú és kiváló dialógusokkal lett tarkítva, és már kezdtem azt hinni, hogy egy Szakíts, ha bírszhoz hasonló veszekedős párkapcsolati vígjátékot nézhetek, amikor egy váratlan húzással ugrunk egyet az időben, és máris Gerry temetésén találjuk magunkat. Ekkor vált át a P.S. I Love You a ma olyannyira divatos dramedy műfajra, hogy a későbbiekben sírva nevethessünk Holly gyásszal vegyített ismerkedésein. Gerard Butler rajongóinak szerencsére nem kell aggódniuk, ugyanis a 300 daliás uralkodója jó néhány visszaemlékezésben és képzeletbeli jelenetben eljön még, tehát ezúttal nem hazudtak a plakátok, amikor főszereplőként tüntették őt fel. A gondoskodó Gerry halálos ágyán még számos meglepetést eszelt ki kedvesének, melyek levelek formájában apránként jutnak el hozzá. A férfi célja az volt, hogy ezzel is segítse a gyász elviselését, csakhogy pont a fordítottját éri el vele.
A P.S. I Love You egy film az újrakezdés és talpra állás nehézségeiről, valamint arról, hogy az ember milyen nehezen változtat a megszokott dolgain. Richard LaGravanese (A halászkirály legendájának forgatókönyvírója) filmjének az a legnagyobb hibája, hogy a legszerethetőbb karaktere pár perc után rögtön meghal. Bár Hilary Swank jó színésznő, önmagában sajnos hiányzik belőle az a húzóerő, ami a történet továbbviteléhez szükséges. A rendező ezen úgy próbál segíteni, hogy rengeteg szerethető mellékszereplővel (Lisa Kudrow, Gina Gershon?) veszi körül, és bár hiányérzetünket ezzel tompítani tudja, megszüntetni mégsem sikerül. A visszaemlékezésekben élő Gerry sajnos jóval nyálasabb (az emlékek mindent megszépítenek), mint amit egy érzékeny férfinéző gyomra elbír, ám a film minden hibájával együtt tökéletesen alkalmas a szívünk melengetésére a karácsonyi időszakban.
