Eli Roth 2005-ös Motel című művében Pozsony peremkerületét jelölte ki az óvilágban túrázó huszonéves hősei végállomásául. A forró kelet-európai lányokra áhítozó ifjak brutális mészárlástörténetében nem is a passzióból kivájt szemek látványa volt igazán meghökkentő, hanem a primitív Kelet-Európa-kép. Szlovákia olyan hely, ahol gyerekkoldusbandák támadják meg az óvatlan nyugati turistát, aki végül a szadista tótok hullagyárában végzi. Hogy lehet Eli Rothnál is lejjebb adni, arról a legújabb utazós horror, az Ideglelés Csernobilban tesz tanúságot.
A Paranormal Activityvel betörő Oren Peli ezúttal írói-produceri minőségében kalauzol - a Motel Pozsonyához hasonlatos - Kijevbe, majd a vonzó Csernobilba. Paul és haverjai, miután épp csak megússzák egy radioaktív barna maci támadását, bennragadnak a romvárosban. Jurij, az érdes modorú idegenvezető eltűnése és az egyik haver sebesülése után hogy, hogy nem, kezdetét veszi az életben maradásért folyó vesszőfutás. Innen kábé ki is találhatnánk a folytatást, ám a Peli-brigád gyakorlatilag azt spórolja ki a filmjéből, amit csak nem szégyell. Mindenekelőtt a figuraépítést, a gondos információadagolást és bárminemű következetességet. Az események számba vehető tét híján maradnak, így aztán minden jelenet ugyanarra a félpercenként érkező, faék egyszerűségű sokkeffektre épül. A helybeliekhez hasonlóan fájdalmasan sztereotip hőseink legfőbb jellemzője, hogy egytől egyig kőhülyék. Feltehetően ez az a bűn, amiért esélyük sincs Csernobillal és "lakóival" szemben. Nos, nekünk sincs.
