Rázva, nem keverve

  • - sam - / PORT.hu

Luc Besson filmje akár jó is lehetett volna, ha idejében eldönti, hogy milyen műfajban kívánja elkészíteni azt.

Az alapanyag
A történet a francia Jacques Tardi 1976-ban alkotott képregénysorozatán - Les aventures extraordinaires dAdele Blanc-Sec (Adele Blanc-Sec csodálatos kalandjai) - alapul, ebből gyúrt forgatókönyvet a filmet rendezőként is jegyző Besson. Ráadásul olyannyira megtetszett neki a történet, hogy a tervek szerint az Adéle és a múmiák rejtélye egy trilógia kezdő darabja lesz. A film végét elnézve komolyan érdekelne a folytatás.

Műfajkeveredés
Adele Blanc-Sec karaktere bámulatra méltó. Egyszerre nőies, bohókásan szórakoztató és férfiasan parancsoló. A történet eleje pedig kitűnő alkalmat ad számára, hogy lubickoljon, Louise Bourgoin pedig él is ezzel a lehetőséggel. Franciás grimaszaival, apró anyajegyeivel és rendezetlenül feltűzött hajával finom pikantériát csempész a figurába. Ráadásul egy Egyiptomba utazó, semmitől sem tartó riporternőt/kalandornőt alakít, aki egy pillanat alatt megold minden rejtélyt, avatott szakértője az ókori sírkamráknak, a balzsamozásnak és természetesen a múmiáknak. Feszes történet, pörgő dramaturgia, már-már Indiana Jones rémlik fel előttünk, főleg ahogy röpke perc alatt bevilágítja a föld alatti sírkamrát. A képsorok izgalmasak, bár valljuk be, gyermeki kalandfilmet vizionálnak. Valójában mégis valami mást kapunk.

Parlez vous francais?
A film minden ízében francia. Idézi annak bohókásságát, némi Junet beütéssel, csetlő-botló rendőrökkel, nagyvadra leső, kalandor kalapos vadásszal. Finoman karikírozza a századforduló Párizsát és a benne élőket egyaránt. A kosztümök szépen kidolgozottak, a város gyönyörű, mégis valamiért a rendező úgy érezte, hogy ez kevés. Könnyed filmjébe becsempészett kivillanó női melleket, lesújtó nyaktilót, tűvel átszúrt agyat és kriptaszökevény múmiákat. Hiába a gyermeki felütés, a könnyed báj, bizarr és megmagyarázhatatlan jelentelek követik. Néhol vicces, néhol rémisztő, néhol pedig érthetetlen. Például az, hogy az ókorból napjainkba csöppent múmiák leginkább űrből érkezett idegen lénynek tűnnek, gentlemanként viselkednek, ráadásul perfekt módon beszélik a francia nyelvet.

Besson-i olvasat
Luc Besson képtelen volt eldönteni, hogy milyen műfajban készítse el filmjét. Túl sokat akart egyszerre markolni, de szétfolyt a film a kezei között, megoldásait is a szokványos klisékből merítette. A kihagyásos dramaturgia persze most is remekül működik, tegye fel a kezét az, aki szerint Adele sokszori kipenderítése a rendőrőrsről nem vicces. De akkor miért kellett bele "jurassic park", harmadik típusú találkozást idéző múmiák, Hold előtt elrepülő főszereplő és kalandos életű régészprofesszort kenterbe verő hősnő? Ha csak azért nem, hogy a francia direktor Spielberg előtt fejezze ki mélységes tiszteletét.

Kinek ajánljuk?
- Akit a mai napig jóleső borzongással tölt el, ha egy film Egyiptomban, azon belül is egy fáraó sírkamrájában kezdődik.
- Aki szerint a Louvre üvegpiramisa merő tévedés.
- Akit nem zavar, ha filmes műfajok cikáznak a vásznon.

Kinek nem?
- Aki szerint egy múmia csakis gonosz lehet.
- Aki ki nem állhatja, ha egy filmnek női főszereplője van.
- Aki nem szereti a francia filmeket.


6/10