Az "öregember nem vénember" szakágból szalajtott mozikkal Dunát lehet rekeszteni ebben a pillanatban is a pesti filmkínálatot tekintve, de nem zavarba ejtő e bőség, hisz mind ugyanazt mondja - ritkábban komoly, sűrűbben könynyed kiszerelésben -, miszerint túl könynyen mondunk le embertársainkról (a közlemény tárgyi világba helyezett megjelenítése is mindennaposnak mondható, gondoljunk az elhajított gyerekjátékok filmjelenlétére). Kedvencem az Űrcowboyok, annál gátlástalanabbul semmi sem negligálta a valós elemeket, kár, hogy unalmas volt.
Amúgy csak egy követelmény van a pályán: jó külsejű és a maguk idejében elég híres veteránokat léptetni fel. Prímán teljesíti ezt a Red is (a cím betűszó, mondjuk rohadtul veszélyes nyugdíjasokat jelöl), Bruce Willis, Morgan Freeman, John Malkovich és Helen Mirren ad benne kiérdemesült CIA-ügynököt, Richard Dreyfuss pedig obskúrus fegyverkereskedőt, természetesen nagy játékkedvvel.
Ezen túl az ilyen filmek tök egyformák minden korban: a csapat valaha elvégzett valamit, ami évek múltán valamiért világpolitikai jelentőséget kap, s amiért a szervezet kénytelen megszabadulni tőlük - végleg. Ebben a felállásban persze csak egyvalaki győzhet, és általában kevesen is halnak bele. De ahogy a múltkor Sylvester Stallone is lőorgiának hangszerelte a maga e tárgyú jelentkezését (The Expendables - A feláldozhatók), Bruce Willis (mert azért alapvetően köré szerveződik e mű) sem nagyon választhatott más megoldást: lőni és viccelni, kábé 70:30 százalékos arányban. Így aztán hullanak rendesen a népek, de vajh a jók közül is?
