Ökörködni a vadnyugaton is lehet, csak elég töltény kell hozzá.
Én mondjuk akkor is megnéznék egy Seth MacFarlane filmet, ha számítani lehet rá, hogy gyenge, mert én oda- és visszavagyok a Family Guyért, annak kicsavart humoráért. Igaz, az FG spinoff Cleveland Show-t nézhetetlennek tartom, a Tedért, MacFarlane első nagyjátékfilmjáért mérsékelten lelkesedtem, új western vígjátékát pedig elsőre nem is tudom, hová tegyem.
Az ötlet
Ahogy azt többször, több helyen is elmondták és leírták, a film alapötlete annyi, hogy MacFarlane és két társszerzője, Alec Sulkin és Wellesley Wild egy szép napon azon poénkodtak, milyen redves, undorító és veszélyes hely lehetett az a régi vadnyugat, ahol – uram bocsá' -, még egy fingásba is bele lehetett halni. Gondolom, náluk alap, hogy minden ötletüket gyorsan leírják és még valahogy rendszerezik is, ez nyilván az "ötletek készülő filmhez" címkét kapta. És láss csodát, ezekből az ötletekből született a Hogyan rohanj a veszTEDbe – a címbéli TED tagocska ugyebár azt hivatott hirdetni, hogy egy korábbi, sikeres film készítői csinálták, de hagyjuk, a hírek szerint nem a hazai forgalmazó tehet a suta ötletről.
Vadiúj vadnyugat
A mocskos vadnyugat tálalása nem igazán új koncepció – gondoljunk csak a Halott emberre Jim Jarmuschtól és a női ruhában káráló Iggy Popra, de eddig még senki sem kommentálta nekünk, hogy mi miért jelent halálos veszélyt. Ez jó, ezzel nincs gond. A főhős, egy birkatenyésztő (MacFarlane) nem ért a fegyverforgatáshoz, és még gyáva is, ez is belefér, majd egy vagány nő (Charlize Theron) tanítja meg lőni, aki tisztára olyan, mint Sharon Stone volt a Gyorsabb a halálnál-ban, és akinek a férje a környék legrettegettebb banditája (Liam Neeson).- ezzel sincs bajom. Van párbaj a főutcán, van kocsmai verekedés, aranylelkű posti, indiánok és minden, ami kell egy westernben, ami alapjában is egy klisékre épített műfaj. Én örülök neki, hogy valaki ezt kifigurázza és a feje tetejére állítja, de MacFarlane ilyen messze azért nem ment. Udvariasan, óvatosan megpiszkálta a műfajt, de, akárcsak főhőse, ő is gyáva volt ahhoz, hogy tényleg gúnyt űzzön belőle. Talán megszokta, hogy a Family Guynál elég volt 22 percnyi poén egyszerre, talán a Ted után túl hamar várták a folytatás az Universal stúdiófönökei, a lényeg, hogy a sok poén nem áll össze valami jó, emlékezetes sztorivá. Ennek fényében furcsa, hogy a rendező vette a fáradtságot, hogy forgatókönyvét regényformában is megjelentesse – nálunk is kapható, és a vizuális gegek persze hiányoznak belőle.
A céllövölde figurái
A legnagyobb gond persze maga a koravén, babaarcú Seth MacFarlane, aki nem csak rendezője, producere és társszerzője a filmnek, de főszereplője is. MacFarlane a Family Guyban zseniális szinkronhang – párdon, voice artist -, aki négy főszereplőt, Petert, Stewie-t, Briant és Quagmire-t szólaltat meg, de élőben nem lebilincselő. Nem izgulunk érte, nem szurkolunk neki, néha még idegesítő is. Charlize Theron, Liam Neeson vagy Neil Patrick Harris oldalán pedig még kirívóbb, hogy mennyire nem való a vászonra. Némi kárpótlást nyújthat egy jól kidolgozott mellékszál hősünk legjobb barátjáról (Giovanni Ribisi) és annak munkamániás prostituált barátnőjéről (Sarah Silverman). Náluk megtalálhatjuk azt, ami miatt MacFarlane-t és főleg a Family Guyt annyian szeretik: vaskos, mégis eredeti humort, lendületes, jól megírt párbeszédeket és bizarr, mégis szerethető karaktereket.
Kinek ajánljuk?
- Seth MacFarlane és a Ted rajongóinak.
- Akik szerint Charlize Theron az új Sharon Stone.
- Akik ráizgulnak a zsíros cowboykalapokra.
Kinek nem?
- Seth MacFarlane és a Family Guy rajongóinak.
- Komoly embereknek.
- Akiknek még ennyi bizarr humor is sok.
6/10
