Némi szkepszissel ültem be a moziba, mit is nyújthat 2013-ban Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone egy közös akciófilmben – és azt kell mondjam, a Szupercella messze felülmúlta a várakozásaimat. Szórakoztatott, megnevettetett, és itt-ott még meg is tudott lepni.
Míg a nyolcvanas években elképzelhetetlen lett volna, hogy a két nagy akciósztár egy filmben szerepeljen, addig mára úgy néz ki, hogy kéz a kézben sokkal sikeresebbek, mint külön-külön. A Feláldozhatók 2 néhány jelenete után végre egy egész estére összefogtak, hogy megszökjenek egy – természetesen – szökésbiztos börtönből. A sztori egyszerű mint a bot, a kivitelezés sem éppen a legszofisztikáltabb, de a múlt században a két színész videofilmjein szocializálódott generációnak igazi jutalomfalatka a film.
A mese szerint Ray Breslin (Sylvester Stallone) biztonsági szakember, aki börtönöket tesztel. Amikor megbízást kap a szövetségi kormánytól, hogy próbáljon kijutni egy illegális magánbörtönből, még nem sejti, hogy bebörtönzését ezúttal véglegesnek szánják. Már csak a sosem látott módon felszerelt high-tech intézményben jön rá, hogy rászedték, és a börtönigazgató (Jim Caviezel) sem az a barátságos beépített ember, akire számított. Breslin kénytelen a falakon belül megoldást találni, majd egy nem várt segítőre is akad Emil Rottmayer (Arnold Schwarzenegger) személyében…
Mikael Hafström, a Zsernyákok nevet szerzett és a Shanhajjal, az 1408-cal és A rítussal Hollywoodban garázdálkodó svéd rendező kapta a feladatot, hogy filmre vigye Miles Chapman és Jason Keller (Géppisztolyos prédikátor) történetét. A Szupercella a legklasszikusabb értelembe vett akciófilm, s bár fel tudja venni a kor ritmusát, azt nem a mostanában oly’ divatos technikai vagánykodással teszi: sehol sincsenek kütyük, még egy valamire való autósüldözést se látunk – csupán tesztoszterontól nehéz bunyókat, macgyveri trükköket és határidő dramaturgiát. De nincs ezzel semmi baj. Szépen van adagolva minden, időszerűen érkeznek a fordulatok, humor is pont annyi van, amennyi kell, csajok is akadnak felvillantva, de persze a macsóvirtus viszi a prímet.
Persze kell az is, hogy a csapat jó legyen. Látszik, hogy a két öreg közül Sly van jobb formában, nem véletlen, hogy övé a főszerep. Bár ő az idősebb egy évvel, 67 évesen nagyon virgoncan nyomja az ipart. Persze Svarcinak is jut néhány jelzésértékű pofon, de nem hiszem, hogy túl sokáig tudná feszíteni ezt az akciófilmes szerepkört. Szerencsére ezt az alkotók is felismerték, és nem erőltették a dolgot – inkább a szájába adtak egy zseniális monológot, ami miatt már megéri megnézni a filmet. Persze nem csak kettőjükön múlik a siker, szinte a legutolsó ajtónálló szerepében is egy sztárt találunk. Sam Neill, 50 Cent és Vincent D’Onofrio mind tisztességgel helytállnak, a nagy játék most mégis Jim Caviezelnek jut. Az Angyali szemek óta tudjuk, hogy a színész bocinézésben is kiváló, de igazi csemege ilyen pengeéles gonoszként látni őt. Jutalomjáték neki is a Szupercella – csakúgy ahogy az egész stábnak, és ahogy jutalom a nézőnek is.
