Reménytelen ártatlanok

Két bérgyilkos koslat a megrendelt áldozat nyomában a Reménytelen gyilkosok című német filmben. Csehov szabálya azonban itt nem válik be. A falra akasztott puska - jelen esetben a minduntalan marokra fogott pisztoly - nem sül el. Pontosabban nem úgy és nem arrafelé, ahogyan rendeltetésszerűen kellene neki, magyarán, a klasszikus szabályok szerint nem tölti be a dramaturgiai szerepét.

De hol vagyunk már a klasszikus szabályok korától! Ez itt napjaink jellegzetes európai története egy németül beszélő filmben, amelynek író-zeneszerző-rendezője a grúz Dito Tsintsadze, főszereplői félig vagy egészen vietnami, horvát, grúz, illetve portugál származású színészek, sőt egyikük az Antillákról érkezett ebbe a "népek olvasztótégelye"-filmbe, élete első filmfőszerepére. A Reménytelen gyilkosok pillanatkép egy nyugat-európai kisvárosban véletlenül összeverődött, szerencséjét kergető néhány menekült túlélési kísérleteiről: az illegális bevándorlók kis csoportjának megkapaszkodási próbálkozásairól. A történet csupa megtépázott és szeretnivaló kóbor lélekről szól, akiket Tsintsadze az egykori nagy grúz filmek szellemében szeretetünkre és együttérzésünkre méltóan tud esendőnek, balfácánnak, örök vesztesnek bemutatni. Ez a könnyes-nevetős humor, amit az egykori grúz rendezőelődök oly nagyon tudtak, Tsintsadzénál sötét árnyalatokat kap, az abszurd fekete humorhoz közelít. Illegális bevándorlóit lényegében ott hagyjuk el, ahol rájuk találtunk a történet elején, csak egy újabb csalóka remény fényében kezdik futni köreiket a nullapont körül. A két botcsinálta bérgyilkos, egyikük horvát, a másikuk grúz, a soha nem tisztázott okokból kinyírandó, ám mindig elszalasztott orosz üzletembernek akaratlanul az élete értelmét adja vissza. Konfliktus nélkül azonban nem maradunk, valaki mégis meghal, egészen váratlanul, s nem is fegyver, hanem egy kispárna által. A két balfácán fickó között emiatt életre-halálra megy a játék - egy alig használt pakli kártyával. Nem lehetnek kétségeink, hogy élet lesz-e a játszmájuk vége vagy halál, egyensúlynak ott marad velük hűségesen a közösen használt latinvérű barátnőjük. Tsintsadze az abszurd helyzetek és fordulatok elővezetésében érzi igazán elemében magát. Történetének fűszerezésében nem csak a szexet használja fel a szokványtól eltérő módon, arra is van eredeti ötlete, ahogyan antihőseinek életébe beleszövi az igaz, tiszta szerelmet is. Vesz hozzá egy nekikeseredett, gyötrődő prostit, egy apró termetű vietnami lányt, s ad hozzá egy kétméteres haiti fiút, aki Ausztráliába vágyódik. Ők ketten a film tisztaszerelmű szerelmesei. Tsintsadze elővezetésében elbűvölően abszurd páros, a méltóság és a humor váratlan kevercse. A történet a híresen szép Mannheimben játszódik. Mi azonban csak a vedlett külváros házai közt járunk hőseinkkel, ócska kocsmapultokhoz ülünk velük, koszos, elhasznált utakat rovunk a nyomukban. A város, a VÁROS néha feltűnik, nagyon távolról, mintha egy üdvözlőkártyára vagy egy idegen bolygóra pillantanánk.