Úgy hangzik az érzelmes jelenettel bíbelődő rendezőknek adott régi tanács, hogy a néző könnyezzen, ne a színész. Nos, Fernando León de Aranua Amador című filmjében tavaly a Fausta énekével Oscar-díjra is jelölt Magaly Solier, szegény, alig lát a könnytől, érdekes módon a film mégis működik. Valószínűleg, néha az a legjobb tanács, ha figyelmen kívül hagyunk minden tanácsot…
Rózsák
Erősen dokumentarista hangulatú felütéssel kezdődik a film. Néhány férfi lopakodik fényes nappal egy meddőhányó oldalában. Nem tudjuk, kik ők s hova tartanak. Ekkor még gondolhatjuk azt, hogy menekültek, illegális határátlépők, hiszen nagy szatyrok, sporttáskák lógnak az oldalukon, mintegy megkerülhetetlen azonosító jelként. Földhöz lapulnak, majd hirtelen rohamra indulnak – a kikötő vámszabad területén lévő hűtőház irányába, mely előtt óriási konténerekben vár elraktározásra több millió szál mélyfagyasztott, holland exportrózsa. A nyitó képkockákban látott férfiak azonosításában nem tévedtünk oly nagyot, valóban bevándorlók ők, csak éppen teljesen legálisan tartózkodnak Spanyolország területén, mint minden hajdani gyarmati lakosnak jár a letelepedés és munkavállalás joga az adott anyaországban. Így került ide Dél-Amerikából Nelson is, aki rendes munka híján rózsákat lop a kikötő fagyasztóházaiból, hogy aztán azokat az utcán és az éjszakában árulja. Az így keresett kevés pénzből éppen egy nyomorúságos szoba-konyhát tud bérelni valahol a külvárosi gettóban, ahol szintén Dél-Amerikából származó felesége, Marcela várja. A lány boldogtalan és éppen el akarja hagyni a férjét, és a lopott rózsákkal zsúfolt kis lyukat, amikor a buszmegállóban rosszul lesz, és kiderül, hogy terhes.
Könnyek
[img id=302846 instance=1 align=left img]A film abszolút főszereplője Marcela, akit a már említett Fausta énekéből megismert Magaly Solier alakít a tőle megszokott egyszerű természetességgel. Az általa megformált karakter is hasonló: Marcela a perui kecsua Faustához hasonlóan szintén egy igen nehéz sorsú lány, férje nem szereti, és erős a gyanú, hogy meg is csalja, amikor kiderül, hogy terhes. Latin temperamentumától, erősen katolikus neveltetésétől idegen, hogy elvetesse magzatát, így mindent elkövet, hogy munkát találjon. Egy idős, ágyhoz kötött férfi, a film címét adó Amador ápolását vállalja el, aki furcsa, gunyoros életszemléletével egy új világot, új gondolatokat indít el a lányban. Amador azonban hamarosan meghal, Marcela ismét egyedül marad. Hatalmas krokodilkönnyek morzsolgatása között bizarr elhatározást hoz életének további alakítását illetően…
Puzzle
Marcela életébe az idős, beteg Amador hozza meg a fordulatot. A férfi inkább óriási puzzle-jét rakosgatja, ahelyett, hogy a vég nélküli szappanoperákat nézné a tévében, mint minden rendes latin, a felhőkről, a tengerről mesél a lánynak, aki ezáltal megerősödve néz szembe saját életével is. A filmet rendező, viszonylag tapasztalt de Aranua azonban nem a puzzle-játék által ihletett szerkesztési módot választotta, hanem a jó öreg, hagyományos, lineáris történetmesélést. Azonban mint a spanyol filmeknél sok esetben, ő is meghökkentő csavarral teszi érdekessé az amúgy eléggé lehangoló sorsú hősnőjének történetét. Marcela sztorija azonban nem szürreális, mint az őt alakító Solier ezelőtti jelzett filmje, hanem bizarr, morbid és enyhén abszurd. Különös fordulattal ál össze a lány életét megkeserítő, de másnak a szerelem jelképét jelentő rózsa az igazi latin könnyzuhataggal egy óriási puzzle-ba, Amador szobájában. Ironikus, hogy a fiatal lányt, aki méhében egy új életet hordoz, egy ágyhoz kötött beteg férfi tanítja élni, de Aranua azonban kifejezetten maró gúnnyal ábrázolja Amador érzéketlen és élhetetlen családját, akik Marcela tulajdonképpeni munkaadói. De jellemző az is, ahogy a film mellékszereplőit rajzolja: egy korosodó kurva, aki Marcela legfőbb támasza lesz a későbbiekben, egy dogmáitól a való életet, és a való élet valódi problémáit észre nem vevő pap, a gyanakvó szomszéd, aki valamiért Bikácsy professzort juttatja eszembe valamelyik régi Szomjas-filmből. A jellegzetes színes figurák, érdekes, de reális magánvilágukban hiteles mellékszereplői Marcela abszurd történetének, melyet de Aranua meleg emberiességgel, visszafogott, okos humorral mesél el az érdeklődő nézőknek. Magaly Solier pedig e filmmel még közelebb került ahhoz, hogy a kortárs művészfilm egyik markáns arca legyen.
Kinek ajánljuk?
- Aki vett már piros rózsát százér' valamelyik szórakozóhelyen.
- Aki még nem vett, és nem is venne soha...
- Aki látta a Fausta énekét, és annak, aki nem, de tudja, miről beszélek.
Kinek nem?
- A kurrens szuperhősös mozi helyett.
- Akit halálra untatnak az érzelmes mozik.
- Aki csak a légkondicionálás végett jár moziba.
7/10
