Adam Sandlert eddig sem a magasröptű humor jeles képviselőjeként tartottuk számon, és bár új filmjében a dolog családbarát jellege miatt visszavesz az alpáriságból, azért túl magasra így sem sikerült helyeznie a mércét.
Karácsonyi Sandler
Adam Sandler már szerepelt egyszer karácsonyi filmben: még a karrierje kezdetén, mellékszereplőként az emlékezetes Segítség, karácsony!-ban. Mindez úgy kapcsolódik ide, hogy ugyan az Esti mesék nem karácsonyi film (a témájában), de a producerek (köztük Adam Sandler) azt csináltak belőle, mivel a bemutatója dátumát karácsony napjára tették (az Egyesült Államokban és nálunk is). Mivel pedig karácsonykor az emberek nem böfögős-fingós vígjátékokra szeretik elküldeni a gyereket, míg otthon feldíszítik a fát, Sandler bevállalt valami olyasmit, amit eddig sosem: egy családi vígjátékot. Ez a jól felismerhető jegyekkel rendelkező alműfaj ugyanis meglehetősen távol áll az ő komikusi alkatától, de hát egyszer mindent ki kell próbálni, továbbá a pénz nagy úr, hogy további közhelyeket ne is említsünk.
Mesemondó Sandler
Hogy a dolog azért működőképes legyen, Adam Sandler kitalált magának egy olyan figurát, akinek a bőrébe bújva azért mégiscsak elhiszik neki a nézők, amit játszik. Ez a karakter Skeeter, a legkevésbé sem családbarát szállodai karbantartó: a harmincas mihaszna ugyanis tapló, ápolatlan, nemtörődöm, a humora pedig kissé bárdolatlan, de legalább állandó a jókedve. Skeeter nővérének váratlanul el kell utaznia, és mivel épp frissen vált el, nincs kire hagynia a gyerekeit. Így hát megkéri a tesóját és egy kolléganőjét, hogy nappali-esti váltásban őrködjenek a csemeték felett, és persze ebből Skeeternek az éjszakai műszak jut. Skeeter bácsi hamar összespanol a kölykökkel, főleg mivel elalvás előtt nem a szokásos könyvekből olvas fel nekik, hanem saját történeteket talál ki esti meseként. A mesék pedig, csodák-csodája, másnap megelevenednek. De nem úgy, ahogyan azt a film plakátja és előzetese ígéri, azaz nem a szereplők kerülnek bele a mesék világába: nem, a valóra válás másnap az igazi életben következik be, és nem mindig úgy, ahogyan azt várja Skeeter. Merthogy hamar rájön a turpisságra, és igyekszik kihasználni a lehetőséget, annál is inkább, mert a munkahelyéül szolgáló szálloda (mely egykor az apjáé volt) igazgatója versenyt hirdet: aki a legjobb ötletet hozza a következő szállodája imidzsére, az lesz az igazgató.
Summa
Az Esti mesékben Sandler bebizonyítja, hogy tényleg nem való neki a családi vígjáték műfaja: egyszerűen nincs benne annyi empátia, kedvesség, érzelem, hogy teljesíteni tudja azt, amit egy ilyen filmtől elvárunk. Az Esti mesék ráadásul hihetetlenül kiszámítható is, aki látott már egynél több hasonló filmet, az pontosan tudni fogja előre minden fordulatát. Azok is csalódni fognak, akik valami jó kis Jumanji-féle mesekalandra, vagy némi fantasy-s beütésre számítanak - nem túl tisztességes a produkció marketingjétől ezek belengetése. Értetlenül állunk továbbá az előtt a tény előtt, hogy miért alázza magát porig egy olyan jobb sorsra érdemes színész, mint Guy Pierce (Mementó, Az ajánlat) egy ilyen filmben és egy ilyen szerepben.
Ha mindezek ellenére valami pozitívumot akarunk találni az Esti mesékben, az nem más, mint hogy ügyesen tárja fel és mutatja meg a mesék működési szabályait. Mivel a szemünk láttára és fülünk hallatára születnek új mesék a filmben, a történet állandóan reflektál arra, hogy mitől is lesz mese a mese, mik a mese műfajának ismérvei. Sőt, egy okos húzással pont ezeket teszi a másnapi megvalósulás feltételévé: csak azon részei valósulnak meg a meséknek, amelyek megfelelnek ezeknek a szabályoknak. Bárcsak a valóságban is így lenne.
Kinek ajánljuk?
- Akinek minden vicc új.
- Aki maga találja ki az esti mesét.
- Szállodai dolgozóknak.
Kinek nem?
- Értelmes kisgyerekeknek.
- Tartalmas szórakozásra vágyó felnőtteknek.
- Szállodatulajdonosoknak.
5/10
