A dél-koreai fantasy alaposan megdolgoztatja a beszédfantáziánkat. Nehezen tudjuk elmesélni, hogy miként kerülnek az ősi keleti mítoszok lényei a mai amerikai metropoliszba, összekuszálnak a tobzódó flashbackek, tény ellenben, hogy ez a kuszaság látványos. Már-már tetszetős.
Mitológiai alaplény
A sárkány számos nép mítoszainak, mondáinak, meséinek állandó szereplője. Csodalény, amelynek (akinek) gyík- vagy kígyóteste, denevérszárnya és váltakozó számú (többnyire három, hét, kilenc, tizenkettő, huszonnégy) feje van. Az európai mitológiában általában emberevő (főleg a szűzlányokat kajálja), megátalkodott, démonikus szörnyeteg; erős, közvetlen rokonságban áll a kígyóval (a Biblia mellett és előttről számtalan ősi nép - például: ógörög - hiedelme tanúskodik erről); a magyar néphit szerint felhőkön vágtató szörny, a vihart fakasztó mágikus garabonciás paripája. A kínai, indonéziai mesékben viszont jóságos, bölcs lény. Sőt. A kínaiak nemzeti jelképe, az egykori császárok címerállata és szimbóluma. A kettő elképzelés között momentán egyetlen átmenetet, "személyi hidat" ismerünk: Süsüt, a sárkányt. Egy fejében csöppnyi ész (tudás), ám annál több bölcsesség honol. Ha létezik taoista Micimackó, akkor létezik taoista sárkány is. Itt azonban korántsem ilyen mélyfilozófiai kérdésekről esik szó. Egy zavaros legenda mentén jó és rossz keleti sárkányok esnek egymásnak - meg Los Angelesnek (mert így érdekesebb, mint a távoli néptelen pusztában okádni a tüzet).
Akció-sztori szerelmi háttérmotívummal
Mert ám a Távol-Keleten is léteznek démonikus mesei hüllők. Jelen esetben dél-koreai kivitelezésben. Egy félszigeti legenda szerint az istenek ötszáz évente egy kígyót (!, lásd: fentebb), vagyis egy Imoogit azzal tüntetnek ki a jótetteiért, hogy mennyei (vagyis: jó) sárkánnyá változtatják, azzal a szent küldetéssel, hogy megtaláljon a Földön egy nagyhatalmú medált, mielőtt a gonosz sárkány rá nem akad, hogy a világnak csúnya véget vessen. Hyung-rae Shim rendező-forgatókönyvíró azonban nem éri be ennyivel, tovább bonyolítja. Az ősi Koreában a vállán sárkány alakú tetoválással születik egy lány, Narin (Hyojin Ban). Ő a kiválasztott, magában hordozza a medált. A Narint vigyázó szerzetes kiképez egy ifjút, Haramot (Hyun Jin Park), hogy óvja a lányt és a benne rejlő hatalmat. A fiatalok egymásba szeretnek, de a gonosz elől menekülve szakadékba vetik magukat. Napjaink Los Angelesében reinkarnálódik a pár, Ethan (Jason Behr) és Sarah (Amanda Brooks) testében. A mitikus küzdelem folytatódik, a szerelmesek sorsa az emberiség sorsát dönti el.
Ez a harc lesz a végső (bizonyos értelemben)
A sárkányokat gyakran alkalmazták, alkalmazzák háborús jelképként. Így az ógörög homéroszi Iliászban Agamemnon király pajzsán egy kék, három fejű kígyó szerepelt, a kései norvég (viking) harcosok is sárkányt rajzoltak a pajzsukra és faragtak hajójuk orrára, Angliában, a normann hódítás előtt pedig a sárkány volt a legfontosabb a királyi hadizászlók között, talán elég, ha a híres apát és fiát említjük meg ehelyütt: Uther Pendragon és Arthur király. (És így tovább.)
Hyung-rae Shim készpénznek veszi, hogy a nézője kellő előképzettséggel rendelkezik a sárkánymitológiát illetően, pedig hát nem. Cselekményvezetése, jellemábrázolása olyan szempontból kritikán aluli, hogy képtelenek vagyunk precízen elmesélni a történetét. Tényleg. Nem tagadjuk, beleizzadtunk a fenti néhány sorba is. Ám ha mindettől eltekintünk, és bőszen azt hangoztatjuk, hogy a cél a küzdés maga, pláne egy fantáziálós akciófilm esetében, el kell ismernünk, hogy a D-War - Sárkányháború akciójelenetei látványosak, megkomponáltak.
Kinek ajánljuk?
- Akciófilm-függőknek, akiknek mindegy, mi történik, csak az látványosan történjen.
- Elfogult trashfilm-barátoknak.
- Harcművészeknek (vagy szabadidős biztonsági őröknek).
Kinek nem?
- Akinek a Sárkány csak egy sört jelent.
- Aki nem tud elszakadni olyan csököttségektől, mint cselekményvezetés, karakterek.
- Sárkányoknak.
3/10
