Lehet, hogy engem másik filmre ültettek be, de semmit nem találtam benne azokból az erényekből, amelyeknek annyian megörültek. Mea culpa.
Lufi
Most megint úgy érzem, hogy velem van a baj, vagy pont akkor történt valami gigantikus, amikor épp belealudtam, de a visszhangok azt dübörgik, hogy egyedül én tartom bárgyú és csaknem gyerekes mozinak az új Amerika Kapitányt. Pedig hiszek benne, hogy a csillagos-sávos pajzsával a Fantasztikus négyes tagjai utáni legértelmezhetetlenebb képregénykarakter ever is szolgálhat egy friss gigamozi apropójául, mint ahogy Misi Mókus is, megfelelő kezekben. Számomra azonban nem csak a kötelező köröket futni kénytelen első rész, de a folytatás sem bírt komolyabb élvezeti értékkel. Tagadhatatlan, hogy a történet nincs elmismásolva, fordulatok, morális kérdések épp úgy helyet kapnak benne, mint repülőből kiugrás. Az is különösen értékes ebben a franchise-rendszerben, hogy nem is annyira erőlködve utal a Marvel-állatkert egyéb sarkai felé, hol egy kiszólással, hol egy… hát, többnyire kiszólással. De akkor sem találtam benne sokkal többet annál, ami a matinéközönséget megfogja egy szuperhősben, ti. hogy a hős rendkívül jóképű és megment mindenkit.
Értékelem, hogy próbálkozik
Ott tudom még megfogni a sima mozgó színes bábukhoz képesti többletértéket, hogy feldob egy kifejezetten a mai embernek szegezett kérdést: mi fontosabb, a biztonság vagy a szabadság? Illetve konkrét közelmúltbéli világpolitikai eseményekre is reflektál a maga korlátolt módján, s ennek Robert Redfordot citálva igyekszik komolyabb tónust kölcsönözni. Bár ezt nyilvánvalóan a javára írjuk, őszintén szólva nem érzem tőle sokkal okosabbnak az egész koncepciót. Valahol még talán gondolkodásra is késztet, nekem például kifejezetten ésszerűnek tűnnek a rosszfiú gondolatai és motivációi is, de azért nyilvánvalóan nem ez a fő csapásirány. Ha így volna, nem röpködnének fel-alá egydimenziós karakterek, miközben izzadtságszagúan préselnek ki magukból hol életbölcsességeket, hol olyan jópofáskodó félmondatokat, amikkel smúzolós üzleti vacsorákon szokták egymás hátát feszengve kenegetni leendő partnerek. Szóval az egésznek van egy avíttas bukéja, miközben mindenki szögletes feszességgel mozgó fröccsöntött Kinder-meglepetés figura. Ezt ellenpontozza valamelyest, hogy technikailag minden tip-top és 2014, de nem akaródzik aláírnom, hogy ez elegendő a mennybemenetelhez.
Bennem van a hiba?
Az Amerikai Kapitány – A Tél Katonája persze siker, hiszen a biztos sikerreceptet követi, sőt mint utaltam rá, még a kritikák nagy része is örömmel üdvözli. Távol álljon tőlem, hogy megmagyarázzam, mitől nincs igazuk, hiszen ez értelmezhetetlen felvetés lenne jelen esetben, csak azt tudom elmondani, hogy én mitől kaptam tőle ásítási rohamot. Alig hiszem egyébként, hogy a soron következő Marvel-filmek valamelyike majd radikálisan más érzéseket vált ki belőlem, épp ezért levonom a következtetést és belátom, egy ideig szakítanom kell a zsánerrel, mert ez már a világon semmit nem vált ki belőlem. Márpedig frigid nő ne menjen szexológusnak.
Kinek ajánljuk?
- Geekeknek.
- Tiniknek.
- Akik egy franchise-t mindig a maga egészében akarnak lekövetni.
Kinek nem?
- Akik egyáltalán nincsenek kibékülve ezzel a legújabb kori Marvel-vonallal.
- Akik eleve a szuperhős-filmeket kellő távolságtartással kezelik.
- Ifjú kommunistáknak.
6/10
