A diktatúra nem tökéletes államforma, de egyelőre nem találtunk jobbat.
Magaskultúra csípőmagasságban
Nem tudom, hol van a határ a komolyan vett és a lenézett filmek, zsánerek, alkotók között, bár az utóbbi években láttunk annyi testszőrből kinőtt és -nedvekkel locsolt vígjátékot, hogy a megannyi esetlegesen megfogalmazott definíciók között valahol egy erre vonatkozó is ott figyel az értelmező szótárban. Ugyanakkor hiába állítjuk jelenleg mi is, de száz évvel ezelőtt a száz évvel ezelőttiek épp úgy, hogy a komédia komoly műfaj, valahogy mégsem neveztünk még soha az év filmjének egy Ben Stiller- vagy Jim Carrey-vígjátékot. Ennek persze általában sokkal nyilvánvalóbb okai voltak.
[img id=359146 instance=1 align=left img]Hogy Sacha Baron Cohen korunk legtehetségesebb komédiása volna, azt kijelenteni én nem tartom elhamarkodott vagy a friss élmény eufóriája keltette túlzó kijelentésnek. Az a szerencse, hogy mint a csatárnál, akit a góljai minősítenek, egyébként lehet, hogy egyik lába rövidebb a másiknál, s bicegve közelíti a labdát, úgy a nevettetőkkel szemben is viszonylag könnyen fogalmazzuk meg elvárásainkat. Ám a szemét és a zseniális közötti korábban még egyértelműbbnek tűnt, széles, és változatos termékeknek helyt adó táptalaj Ali G és Borat teremtőjének lába nyomában mintha bizonytalan ingovánnyá olvadna össze. Vagy legalább is kérdéseket provokál ki: miért vicces, ha ez az Aladeen nevű fickó nyomja az üveghez a pöcsét és miért nemaz, ha Jason Biggs? A megoldás nem a pöcs milyenségében érhető tetten, ebben szinte biztos vagyok. Inkább arról lehet szó, hogy Wadiya diktátora addigra már felmutatott annyi – hímtagot amúgy nem érintő – truvájt, hogy tőle itt már ezt is elfogadjuk. Mint amikor annyira hágott a tetőfokára a hangulat a házibuliban, hogy már mindenen nevetünk, azon is, ha valaki annyit mond, mackósajt.
9/11? Ha-ha-ha!
Messziről futottam neki ennek Az admirális-kritikának, mert megint annyira vagyok felpörögve a látottaktól, hogy nehezen jönnek a mondatok. Rég éreztem film előtt ennyire a veszélyét annak, hogy a trailerben elsütötték a legjobb poénokat és talán még soha nem tévedtem ezzel kapcsolatban ilyen nagyot. Végig, írd és mondd, az első perctől az utolsóig fennhangon visítottam a röhögéstől, mint az újévi malac, rekordidő alatt veszítve el a méltóságomat, hörögve-tekeredve folyattam a könnyem a szomszéd moziszék kárpitjára, s néztem végig, ahogy Cohen új karaktere viccet csinál terrorista-támadásból, népirtásból, emberi jogokból. Nem lehet azt mondani rá, hogy humorérzéke kifinomult, mert ez talán félreérthető, de nyilvánvalóan tűéles, precíz, igenis intelligenciára és ismeretekre igényt tartó, amikor látszólag a legalpáribb gegekkel áll is elő, akkor leginkább. Hiába, rafinált zsidó, semmi kétség.
Szép új világ
Egy-egy pillanatig úgy éreztem, a létező ázsiai típusú tekrokráciák ellen ilyen hatásos ideológiai fegyver nem volt még jelen a történelemben, mint most, amikor a gúnyt oly mértékben fejlesztettük már tökélyre és tettük globálisan befogadhatóvá, hogy épeszű közösségekben egyetlen ilyen vetítéssel egyértelművé lehetne tenni, miért gáz diktátornak lenni. Aztán észbe kapok, miről beszélek, te jó ég. Chaplin a legyeket nem tudta elijeszteni Hitler-paródiájával, és a könyvnyomtatás hajnalán felcsillant reménysugarat, miszerint ha a föld népei végre megismerik egymás kultúráját, nem fognak többé háborúzni egymással, nos azt sem igazolták a századok teljes mértékben. Kár is volt ilyen irányba vinnem ezt a cikket, bőven elég lenne annyi, hogy Sacha Baron Cohen tényleg a ma élő legjobb komikus a szórakoztatóiparban, mert a stílusa és az eszközei fiatalosak, frissek. Tetszik, nem tetszik, mi így beszélünk, mi ezt értjük, hozzánk ezekkel a módszerekkel lehet eljutni, belőlünk hatást kiváltani. Bár mindebből szinte törvényszerűen adódik, hogy Cohen egyelőre kiszorul a kánonból. Saját korában ő egy obszcén bunkó, s talán csak halála után évtizedekkel kerül a fentebb említett komikával egy polcra – a múzeumban.
Kinek ajánljuk?
- Észak-Koreának.
- Akinek eddig is bejött Borat-Brüno vonal humora.
- Aki szeret nevetni. Nagyokat és hangosan.
Kinek nem?
- Aki szerint a politikai korrektséget sutba dobni nem is vicces.
- Aki a Sas-kabaré ismétlésében találja meg a szórakozását.
- Aki szerint ez megint egy liberális agymosás.
9/10
