Szerintem Böhm György tehet mindenről. Illetve, ha mindenképpen felelősöket kell keresni az operetti Funny Girl kudarcáért, akkor a karmester Makláry László nem tehet semmiről, az egyetlen dolog, ami biztosan és jól funkcionált a végtelenségbe nyúló első és az unalomba döglő második felvonás alatt, az a zenekar volt. Viszont ha a rendező a Duna felé sétálva koloncot köt a nyakába, a magam részéről ugyan lebeszélném, de nem csodálkoznék. Amit itt rendezői beosztásban el lehetett rontani, azt elrontotta.
Az előadás nem tud elkezdődni, helyette álakciókkal szórakoztatják a nézőt: roppant hatásosan bevágják a vasfüggöny ajtaját, majd épp ennyire átütően felhúzzák az egész vasfüggönyt, és Szulák Andrea ott sétálgat álcobolyprémben a színpadon, hosszan, telten és kifejezéstelenül. Azt hiszem, Szulák Andrea nem tehet semmiről, legfeljebb az a meglepetés, hogy hiába jellegzetes és összetéveszthetetlen a hangja, mégis viszonylag unalmasan énekel. Egyébként amit tud, azt tudja, és azt tudja, amit tud, tisztességes az igyekezete, nem látszik teljes agyrémnek színpadi szerepeltetése, legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, hogy miért van ekkora hiány itthon komikából. Akkora az űr, hogy Szulák Andrea nem is tud hazai példaképek után menni, szerintem megnézte az utóbbi idők Sandra Bullock-filmjeit, és azt a figurát próbálja színpadra honosítani.
Ha van rendezői koncepció az egész ritmustalan, döcögő, a megindulást folyton rossz prózai részekkel megszakító előadásban, az az, hogy a musicalhez sztárok kellenek ? legalább az első szereposztásban. Így kerül Szulák Andrea mellé sarmőri minőségben Kulka János, aki megint csak különleges eset. Naiv néző azt hinné, hogy ha Kulka semmit sem csinál, csak bejön és fölmondja vagy akár fölolvassa a szerepét, már célnál van, már vonzó, már megvan a férfias, bűnös, de ellenállhatatlan pasi, nem kell tovább erőlködni. Kulka János azonban a rendezői kontroll híján magára hagyatva tovább erőlködik, és így az egész figura kicsavarodik, eleganciából sznobéria lesz, vonzerőből álság és szélhámosság, két fiatal ember történetéből a gengszter és a matróna kalandjai.
Az előadás további sztárjai közül Csonka András továbbra sem tudja megmagyarázni, hogy miért van benne ez a hatalmas vágy az éneklés iránt, ha egyszer az alapvetőnek tekinthető énekhang hiányzik belőle, és fakó, fátyolos az orgánuma, Molnár Piroska profizmusa, Margittai Ági rekedt hangja és a titkos sztár, Uhrik Dóra lábemelgetése kevés ahhoz, hogy a pókerező hölgyek ne fölösleges ballasztként lógjanak a cselekményen, Balázs Péter úgy, ahogy van, kétségbeejtő, viszont Mednyánszky Ági megható a vasalóval a kezében eljárt szteppmagánszámában. A ,körültekintő koreográfus, Bakó Gábor mindenkire annyit bízott, amennyire képes, tehát a tánc sem menti meg az estét. Csak annak való a Funny Girl, aki zenét akar hallgatni, de aki zenét akar hallgatni, annak nem való a Funny Girl.
