Szerbia 1991-1996 között, a teljes morális és anyagi ellehetetlenülés időszakában. Két fiatal fiú az utcára kerül. Mintaképeik náluk idősebb bűnözők, illetve Az aszfalt pulzusa című talkshow vendégei, akiket a belgrádi utcák legkegyetlenebb és legdurvább alakjai közül választanak ki a szerkesztők. (Ezek a műsorok valóban léteznek a belgrádi televízióban.) A két fiatalember arról ábrándozik, hogy egyszer meghívják őket a showba, és ezért különböző bűncselekményeket hajtanak végre. Egyikük négy lövéssel megsebesíti a másikat. A fiúnak komoly sérülései vannak, de életben marad. Amint egy kicsit jobban lesz, elszökik a kórházból és megkeresi barátját. Veszélyes és kegyetlen módját választják a kibékülésnek: a sebesült fiatalembernek úgy kell rálőnie barátjára, hogy négy teljesen ugyanolyan sebet ejtsen rajta. Íratlan szabályok szerint így lesz döntetlen a játszma. A film a főszereplők szüleinek sorsát is nyomon követi, az 1991-ben feltámadt nemzeti fanatizmustól az 1994-es szégyennel párosult letargián át az 1996-os demokratikus, ellenzéki kezdeményezésekig. A szülők morális átalakulása ellenére abban a képmutató társadalomban, amelynek kialakulásáért ők maguk is felelősek, gyermekeik számára semmilyen kiút nem látható.
