Egy véletlennek köszönhetően ugyanis a világbajnok fogathajtó Lázár testvérek domonyvölgyi birtokára keveredett, ahol inspirációt merítve a helyi alapanyagokból, egy kis harapnivalót is készített mangalica kolbászból, zöldségekből és tejfölből. A főzés mellett Séfünk összemérte fogathajtási tehetségét egy igazi világbajnokkal is, szamaragolt, ostort csattogtatott, megismerte a „pusztaötöst”, és még egy tíznapos puli kölyköt is elneveztek róla. A domonyvölgyi lovas parkban átélt kalandokat a TV Paprika nézői szeptember 22-én, 17 órakor láthatják a csatornán!

[img id=509131 instance=1 align=left img]

Kolbászos kenyérlapocskák tejföllel (Elkészítési idő: 30 perc)

60 dkg rétesliszt
20 dkg búzadara
2 csomag élesztő
1 evőkanál cukor
5 dl víz
1 evőkanál só

A feltéthez:
2 dl tejföl
1 rúd mangalica kolbász
2 gerezd fokhagyma
2 fej paradicsom
1 csomag friss petrezselyemzöld
1 csomag rukkola csíra

Elkészítés:
A rétesliszthez hozzáadjuk a búzadarát, az élesztőt, a sót, a cukrot, majd 5 dl víz hozzáadásával alaposan összedolgozzuk az alapanyagokat, hogy egy gyúrható állagú masszát kapjunk belőle. Ezután letakarjuk konyharuhával, és kb. 5 percig kelni hagyjuk. Közben a mangalica kolbászt felszeleteljük, majd felkockázzuk a paradicsomot, apróra vágjuk a fokhagymát és a petrezselyemzöldet, majd a rukkola csírával együtt tányérra helyezzük a zöldségeket. A megkelt tésztát kisebb darabokra szedjük, lisztezett kézzel először gombócokat formázunk belőlük, majd kézzel egyenleten kilapogatjuk, ezután 220 ^oC fokra előmelegített sütőbe tesszük, és megsütjük. A kisült lapokat megkenjük tejföllel, majd megszórjuk a kolbásszal.

Tipp:
A tésztához feltétlenül réteslisztet használjunk, amelytől sokkal jobb és nyúlósabb lesz a tésztánk. A tésztához ízlés szerint zúzott fokhagymát, kakukkfüvet, rozmaringot, bazsalikomot és különböző borskeverékeket (fekete bors, zöld bors, tengeri só) keverhetünk.

A mangalica:
Világhírű, Magyarországon őshonos zsírsertésfajta, amely egyike a törvényileg védett háziállatoknak. Az 1830-as évektől tartjuk számon, az 1860-as években pedig az egyik fő sertésfajta volt, a II. Világháború után népszerűsége mégis rohamosan csökkenni kezdett. Végül megmenekült a teljes kihalástól, ami a magyar állam által 1974-ben erre a célra létrehozott génbanknak is köszönhető. A kilencvenes években újra megnövekedett a kereslet a magas zsírtartalmú, edzett testfelépítésű, ridegen is tartható mangalica iránt. 

Négyféle típust különböztetünk meg, melyek közül a korábban az ország déli részén elterjedt fekete mangalica a 20. század elején kipusztult. Napjainkban a szőke a leggyakrabban tartott típus, de vörös és a fecskehasú fajta is ismert.

A göndör szőrű sertés igen okos és kíváncsi állat. A csorda összetartó, munkamegosztás jellemzi, azonban ha az egyik állat megsérül vagy megsebesül, a többiek kiközösítik, nehogy egy ragadozó könnyebben a csorda nyomára akadjon. Van, hogy a sérült állat önkén választja a száműzetést.

A mangalica sertést tiszta takarmányon érdemes tartani, a hús minősége ekkor lesz a legjobb. Zsírjának koleszterinszintje nem tér el a többi fajta sertésétől, vágósúlya átlagosan 150 kiló.