Két ellenséges katona egy lövészárokban - viccek kezdődnek így és az olyan filmek, mint a Boszniai háborúban játszódó Senkiföldje, Danis Tanovic tucatnyi nemzetközi elismerésben (Arany Glóbusz, Oscar-jelölés) részesült háborús híradása. Tanovic újoncnak számít a játékfilm-rendezésben, - a képi hatáskeltés például semmiképpen sem tartozik erősségei közé -, de veterán dokumentumfilmesként pontosan tudja, hogyan alapozza meg, és építse fel történetét. Biztos a mondanivalójában, amit, mint az események jó ismerője (több, mint 300 órányi anyagot forgatott a szarajevói frontvonalakon) nem a külső szemlélő rácsodálkozásával, hanem a valóságon edződött szemtanú hitelességével ad elő.
A Senkiföldje egy olyan háború abszurditásairól készít leltárt, melyben egy valaha létezett ország közös nyelven, múlton, emlékeken osztozó lakói gyilkolták halomra egymást. Mindössze egyetlen nap eseményei peregnek le előttünk, de ebben, az alig 24 óra történéseit dokumentáló krónikában, ha kicsiben is, de fellelhető mindaz, ami kiadja a háború pontos természetrajzát.
Ciki bosnyák, Nino szerb katona. Békeidőben akár ivócimborák is lehettek volna, a népeik között dúló háborúban azonban esküdt ellenségei egymásnak. Habozás nélkül végeznének a másikkal, ám a sors fintora folytán közös csapdájukból csak úgy szabadulhatnak, ha képesek egy időre félretenni ellentéteiket és megbékélni egymással. A kialakult patthelyzetben - a két katona az ellenséges frontvonalak között húzódó lövészárokban reked - mind a szerb, mind a bosnyák oldal az ENSZ-től, az UNPROFOR egységeitől várja a megoldást. A kéksisakosok vezetőinek azonban jobb dolguk is akad, minthogy segítsenek a bajbajutottakon. Miközben mindenki a másikra mutogat, egy francia őrmester megelégeli feljebbvalói alakoskodását és páncélosával saját szakállára a helyszínre siet. Amikor az újságírók is megneszelik, hogy valami készülőben van, a magánakció egy csapásra az image-üket féltő katonai vezetők számára is fontossá válik.
Tanovic filmje háborús tanmese a jobbik fajtából. Tragikomédia az önfejűségről, a megbékélés és az önzetlen segítségnyújtás hamis illúziójáról, a modern háborúk körüli média-cirkuszról és az emberélet alacsony árfolyamáról. Megszívlelendő tanulságok, melyekre persze a kutya se hallgat.
