Ebben a moziban két vadállati nagyságot (Robert De Nirót és Eddie Murphyt), meg egy démont (Rene Russo) eresztettek össze, s mit tesz Isten, feldobják egymást, pedig (műfajuk szerint) olyanok, mint a tűz meg a víz (Showtime - végtelen & képtelen, rendezte: Tom Dey). Talán azért jönnek ki, mert az egész a televíziós művilág szatírája. Ugyanis a sztori szerint olyan reality show-t kell csinálni, amelyben igazi rendőrök igazi ügyön dolgoznak, de minden be van kamerázva, kocsijuk, ruhájuk, a helyszín - majdnem azt mondanám, hogy a haramiák is. A felállás persze az, hogy De Nirónak nem tetszik ez a heppening, Eddie Murphy viszont istenien érzi magát benne (médiasztár akar lenni, mert megbukott a detektívvizsgán). Aztán persze kibékülnek - de addig... De Niro utálja a tévéseket, meg ezt az egész felhajtásos hajcihőt, Eddie Murphie viszont mindent elkövet, hogy villogjon a kamerának - így aztán jó néhány ügy le is pattan róluk. (Úgy nem lehet titkos nyomozást folytatni, hogy egy tévéhelikopter forgat a fejed felett.)
Persze kibékülnek. Az egészben azt élvezheted, hogy tévében ami valódi, az hamisnak tűnik, amit átcsinálnak, kiszíneznek, sziruppal felöntenek, azért dől a nép. De Niro ócska Fordja helyett kap egy óriás Hummert, tudod, Afganisztánban az járkál dzsip helyett, de van városi kiadása is, na, azt képzeld el, ahogy egy ilyen gép a lerobbant őrsre beparkol. Kockás ingét titokban lecseréli, ócska kéglijét a tévések átfazonírozzák, merthogy a néző megszokta, hogy a menő zsaruk hightech konyhában (és kutyával) laknak. És hiába nem akarja, a tévések terrorizálják - s a film e terrorizálás rémségeiről szól. (És eredményességéről, hiszen amerre csak járnak, mindenütt ünneplik őket.)
Rene Russo kicsit rájátszik rámenős tévés személyiségére, erre a "semmi sem valódi, minden csak show" figurára. De épp ez a jó benne: készpénznek veszi ezt a hazugságot: a művilágon nem kell felháborodni, hanem törvényeit kell ismerni. A film persze őt is beviszi az erdőbe: a reality show egy ponton túl tényleg valóságos lesz, igazi bűnözőkkel, ők meg csak kamerával állnak a golyózáporban. Mit kell ilyenkor csinálni?
Mellékszálon is van mit nézned: mert ez a páros nemcsak a sztorinak megfelelő két figura - mint színészek is versenyeznek. Ha van szemed hozzá, ezt külön élvezheted. Persze az is lehet, hogy csak úgy csinálnak, "mintha" - hiszen profik - hogy te azt hidd, egymást zrikálják, pedig haverok. De azért e virtuális térben az is benne van, hogy ki játssza le a másikat a vászonról. (Egyik se.)
Egy főszereplőről még nem szóltam, egy nagy kaliberű, tankönyvekből sem ismert gépstukkerről, amivel betonházakat is szét lehet lőni: egyik oldalról ez is a fegyvermániás tévékultúra komédiája, a másikon a dramaturgia része, hiszen ez ellen a kézi ágyú ellen nincs orvosság, átviszi a golyóálló mellényt, páncélautót, házfalat - mindent. Ámulhatsz. (Filmbeli bámészkodókkal együtt, mert itt még fegyverbemutató kiállítás is van, óriási a tömeg, nézik/veszik a kerti aknavetőket, háztáji lövegeket, víz alatti lángszórókat. Vígjátékban vagyunk.)
Az egészben azt fogod élvezni, hogy De Niro úgy lesz komikus színész, hogy ugyanolyan, mint máskor. Mégis röhögsz. Hogyan csinálja?
