Végre megérkezett a régóta várt, milliók által imádott és dicsőített animációs mesterdarab folytatása. A soron következő Harry Potter-epizód mellett valóban a kiábrándítóan sivár nyári mozis pangás legvidámabb és legszórakoztatóbb színfoltja az esetlenül és gusztustalanul is igencsak szeretetteljes kultfiguraként számon tartott zöld ogre izgalmas életének legújabb nagy kalandja.
A filmről dicshimnuszt zengeni már csak azt a tényt figyelembe véve sem túlzás, hogy a fergeteges folytatás már most erősen teper a legsikeresebb rajzfilm pozícióért, mindemellett pedig kritikai sikere is példátlan, megdöntve azt a kétes elméletet, mely szerint a folytatások sikere eleve kétséges. Ötletből, humorból, eredetiségből az első részhez hasonlóan ezúttal sincs hiány, mindezen tulajdonságokat a végletekig fokozva pedig pörgős, lendületes és rendkívül szórakoztató animációs projektet hozott össze a Dream Works kreatív-teamje.
A történet az első rész végétől folytatódik, az ogrévé vált Fiona és Shrek mézesheteivel indul, majd egy roppant kínos szituációba torkollik a kedves királyi anyóséknál, túl az Óperencián, ahol a kedves apósjelölt próbálja félreállítani saját és leánya boldogságából félreállítani az ujdonsült ám korántsem kívánatos ogre-rokont. Közben feltűnik a régi figurák mellett a nyálas ficsúr Szőke Herceg, a latin lover szerepkörben tévelygő Csizmás Kandúr, a Jótündér és természetesen megannyi szerepköréből teljesen kifordított mesefigura, hogy jelenlétével színezze a történetet.
A sztori valódi tündérmese, a szereplőkkel azonban semmi sem stimmel, a Szőke Herceg meggyízű szájfénnyel kenegeti csábos ajkait, a Csizmás Kandúr szívszorító házimacska-imidzsével csalja tőrbe a gazt, Pinokkió meg rózsaszín női bugyit viselésével hozza magát végtelenül ciki szituációba, miközben a főgonosz maga a Jótündér.
Hibátlanul animált, fantasztikusan szórakoztató rajzfilmként a Shrek második része nem méltánytalanul vált tehát megjelenését követően azonnal közönségkedvencé, mivel mind animációs meseként, mind vígjátékként megállja a helyét. A fordulatos sztorit ezúttal is számos rajz - és játékfilmre tett egyértelmű utalás és fergeteges párbeszédek dobják fel igazán, s bár a karakterek eredeti megformálóiról is kizárólag pozitív kritikát hallani - Antonio Banderast például mint a bérgyilkos Csizmás Kandúrt köszönthetjük az eredeti stábban - , a magyar szinkron ezúttal is zseniálisra sikeredett.
