S.O.S. szerelem!

S.O.S. szerelem! második jelenetében Kautzky Armand és Kéry Kitty egy fehér cabrióban egy helyben körbejárja Európa nevezetességeit, miközben valaki (a szelet imitálandó) rángatja Kéry borvörös stóláját. Az elsőben a szponzorcsoki teljes reklámja látható.

Ezek után nehéz jó filmet várni, meglehetősen necces, de legyünk optimisták, mert optimistának kell lenni... Sas Tamás és csapata láthatóan nagy energiákat fektetett a szponzorok kiszolgálásába. Bár a szemlés vetítés után cirkalmas mondatokban fogalmazta meg, hogy ne legyünk álszentek mi, kritikusok, és ismerjük be: szponzorra szükség van, én mégiscsak azt mondom, tán nem kéne ennyire nyomni a szponzorcsokit, mert ha mindenki, aki menő céges ember, ugyanígy kétpofára zabálná a finomságot, nos, a fitnesztermek dugig tele lennének. Akkor pedig már felszisszentem, amikor a filmben szereplő kislány még meg is kérdezi: "Kérsz egy ?-t?" A ? helyére természetesen a szponzorcsoki írandó... Erre csak azt lehet mondani, hogy nem feltétlenül veszi be a magyar gyomor, ha - mintegy reklámblokként - a néző képébe nyomják, hogy milyen pezsgőt kell vedelnie: Csányi Sándor, ahogy kell, vedeli a T...-pezsgőt, bár karaktere se előtte, se utána nem iszik, így meglehetősen "érdekes" a jelenet, persze, ha hozzátesszük, hogy a végén Fenyő Iván ugrik a medencébe egy hatalmas seggest, akkor valamelyest enyhül arcunkon a rosszalló kifejezés.

S ha már Fenyő Iván: a filmet nem a főszerepet alakító Csányi tartja életben, nem is a rosszul sminkelt Ullmann Mónika, akinek szeme körül a vastag alapozó alatt természetellenesen nagy szarkalábak látszanak, hanem Fenyő Iván és Kovács Patrícia alakítása. Persze, ha a forgatókönyv egy operett dramaturgiáját követi, akkor a bonvivánnak és a primadonnának is be kell látnia, hogy a szubrett és a táncoskomikus viszi a hálásabb szerepkört. Ezt még súlyosbítja Ullmann borzalmas parókája, amelyet túl sokáig kell néznünk ahhoz, hogy elviseljük. Persze a dramaturgiai csúcsponton, amikor is bekövetkezik a Meglepő Fordulat, kiderül, hogy miért volt rajta paróka, de addigra már elegünk van és legszívesebben fodrászért kiáltanánk.

Csányi viszont mintha nem találna önmagára a szerepben: szürke, semmilyen, mintha hangjával is elfelejtett volna játszani. Azokban a jelenetekben, amikor egy gyerekkel - Peti lányával - játszik együtt, akkor túlzás nélkül állítható, hogy Varga Boglárka természetességével lejátssza a színészt.

A mellékszereplők viszont remekelnek: a film art direktoraként debütáló Kaszás Géza nagyjából két, karakteres jelenetet kapott, mégis emlékezetes. Elek Ferenc már megint megkapta a szerethető duci - aki néha okoskodik - szerepkörét, míg Hevér Gábor végre nem-rétegfilmben is bemutathatja a Papsajtban felvonultatott idiótát.

A film maga meglehetősen kommersz, a műfaj keretein belül. Kommerszsége a lapos dumában van, amely némely szereplő száján bugyog kifelé, ugyanakkor ezt még fokozza néhány zenei fordulat, pontosabban a zenei szerkesztés: angol és magyar nyelvű dalok csurgatják a mézet fülünkbe, hogy ne halljuk a szöveg papírízűségét...