A "Pillangó" nem a "Bárányok hallgatnak" féle vonalon található, hanem inkább a "Cinema Paradiso" irányában. Főhőse nem mániákus gyilkos, aki áldozatai húscafatjait kockacukor csomagolópapír gyűjteményébe szortírozza, hanem egy olyan valaki, aki röpke lepkéket tart a szekrényben és egy olyan valaki, aki nem látott még tehenet, de sok csacska kérdése és vicce van. A film egy barátság történetét meséli el, mely egy elhanyagolt kislány és egy különc öregúr között szövődik.
Julien-t (Michel Serrault), a nyugdíjas lepkegyűjtőt felfedezi magának az új szomszéd, Elza (Claire Bouanich) egy veszélyes szeplős-nyolcéves, aki születése óta ki sem tette a lábát Párizsból, s éjszakai műszakban dolgozó anyja hiányában szinte minden szabadidejét egy hordozható videojátékkal tölti. Egy napon, mikor Julien az Alpokba indul, hogy szert tegyen egy különleges lepkére a kislány hívatlanul mellé szegődik. Elza, aki azt füllenti, hogy anyja elengedte a kirándulásra, állandóan kíváncsiskodik és fecseg, s próbára teszi az öregúr tűrőképességét és jellemét. A kezdetben mogorva Julien idővel mégis megtanulja ezt értékelni, s cserébe beavatja a kislányt a természet rejtelmeibe. Egy hétig vándorolnak erdőkön, réteken, hegyoldalakon át, s a hósipkás hegycsúcsok között emberekkel és állatokkal találkoznak. Néhány jelenet - például az őzek és az orvvadászok esete - kétdimenziós rendszerető naivitásával felér egy Homoki Nagy István filmrészlettel.
A francia rendező, Philippe Muyl neve ez idáig ismeretlen volt felénk. Bizonyára kedveli a gyerek-állat-felnőtt hármast, hiszen már 2000-es filmjében is a mostanihoz hasonló témát dolgozott fel. "The Cow and the President" című komédiájában a nyolcéves Lucas az elnökhöz fordul segítségért, hogy kedvenc bociját megmentse a mészárszéktől.
A "Pillangó"-t Franciaországban 2002-ben mutatták be, sikerfilmnek tekinthető, hiszen több mint másfél millióan látták, s közel harminc országban kerül a mozikba. A Julien-t játszó Michel Serrault-ról már valamivel többet hallhattunk. Az ötvenes évek közepe óta legalább száz filmben szerepelt, például Henri-Georges Clouzot "Ördöngősök"-jében egy tanárt, majd karrierjének csúcsán az "Őrült nők ketrecé"-ben egy transzvesztitát alakított.
Philippe Muyl írta és rendezte is egyben a filmet. Egyik feladatot sem végezte különösebben kiemelkedően, de a két főszereplő könnyed és egyszerű játéka sokat javított a helyzeten. Bájos patentokból építi fel a történetet, enyhén szentimentális, megható és meghitt pillanatokat teremtve. A "Pillangó" intelligens és toleráns mese, pontos karaktertanulmányokkal és a lepkeség számos pozitívumával ellátva. Muyl egyszerűen szórakoztató, képileg áttetszően tiszta, és szelíd filmet készített, mely tizenéves gyerekek és nagyszülők számára is befogadható, egy manapság ritkaság számba menő többgenerációs mozi.
