Mi történik körülöttünk egy sötét erdőben? Történik-e egyáltalán valami? Az ember sötétbelátó lény. A sötétben hallott hangokhoz vad fantáziával lényeket teremt. Bölényeket, boszorkányokat. A szél zümmögése, dudorászása, démontánccá, robajjá válik és kész, kitör a frász. Ezt az életérzést nagyítja fel az Ideglelés (The Blair Witch Project, 1999) című horrorba oltott áldokumentumfilm, mikor témájául egy Burkittsville (hajdanán Blair) nevű kisvárosban régóta mesélt legendát választ. Eszerint a környékbeli erdőben kísért egy boszorkány, aki gyerekeket gyilkol, s valószínűleg annak az Elly Kedward nevű kislánynak a szelleme, akit 1795-ben boszorkánnyá nyilvánítottak, s egy fához kötözve, gyerekek által agyonkínozva halt meg. Ennek a mítosznak indul nyomába a filmben szereplő három fős stáb, a város lakóival interjúkat készít, s közben werkfilmet a forgatásról. Majd elindulnak az erdőbe, hogy megkeressék a gyerekek sírját, s a házat, ahol a rémtettek történtek. Útközben azonban eltévednek, s napokig bolyonganak egyre kimerültebben a rengetegben. Éjszakánként kísérteties hangokat hallanak a fák közül, s reggelente különös tárgyakat találnak a sátruk előtt. Közben folyamatosan forgatnak. Végül a nyomtalanul eltűnt operatőr után kutatva egy romos házhoz érnek...
Az Ideglelés bemutatásakor állítólag a nézők fele elhitte, hogy valódi dokumentumfilmet látott. Ezt támasztották alá az elveszett filmesekről az alkotók által terjesztett áldokumentumok az interneten, s az eltűntek után való nyomozásról szóló ál-tévériport is, melyet egy amerikai sci-fi tévécsatorna készített.
Az Ideglelés 2. a korábbi történetre és a körülötte szövődő legendára még egy szintet emel. Az eltűnt stáb anyagainak megnézése után többek között három lány és egy fiú indul el az erdőbe egy helybéli túravezetővel, hogy megbizonyosodjék a blair-i boszorka létezéséről vagy nem létezéséről. Ennek érdekében letáboroznak a hajdani forgatás egyik helyszínén, és a boszorkaságról elmélkedve jól betépnek-rúgnak, egész éjjel észvesztve tombolnak, aztán reggel csodálkozva tapasztalják, hogy nem emlékeznek, mi történt az utolsó néhány órában. De nincs sok idejük ezen gondolkodni, mert az egyik lány, aki mint kiderül terhesen érkezett, elvetél. Miután beviszik a kórházba, s ott ellátják, visszatérnek a túravezető erdőszéli házába, és nekifognak visszanézni az éjszaka bekapcsolva hagyott kamerákból kivett több órás filmanyagot. Közben azonban kezdenek kiütközni rajtuk valamiféle démoni megszállottság jelei. Kísérteteket látnak, testükön különös formájú sebek jelennek meg, egyre gyakrabban kihagy az emlékezetük és egyre valószínűbb, hogy közük van az erdőben előző éjjel elkövetett rituális gyilkosságokhoz, végül úgy tűnik, egymást sem kímélik...
A mostani alkotók tehát valami többet akarnak kihozni egy boszorkány és horror közeli helyzetből. Nekik kevés a rémüldözés, a szívroham, a pánik, nekik szex, drog, gyilkosság és beléjük mászott boszorka is kell. Nekik kevés a mítosz, az ördög lába kell. Kézzel fogható belek, akasztott emberek, tudathasadás. Nekik ez a valami. Őket nem a megtörtént vagy sem - mert arra már igent mondtak -, hanem a hatásos kivitelezés érdekli. A film végén mégis megkérdezik mi is történt, mert mindenki másként látta, még a kamera is, de ez a lekoppintott túlbonyolítás már nem okoz meglepetést.
Hogy miért jött létre az Ideglelés 2.? Az első részt forgalmazó Artisan Entertainment az interneten kultikusra futtatott minimalista áldokumentumfilmmel váratlanul többszáz millió dollárt keresett, lekörözve ezáltal számtalan hollywoodi szuperprodukciót. Ezt az attrakciót feltétlenül rövid időn belül ismételni kívánták, s belevágtak a második rész megfilmesítésébe annak ellenére is, hogy az eredeti rendezőpáros Daniel Myrick és Eduardo Sanchez abba csak tanácsadóként volt hajlandó beszállni, mivel más filmes terveikkel voltak elfoglalva. Így a folytatást új rendezővel, új koncepcióval, közel egy év alatt elkészítették. Ez a bemohózás sajnos nem hozott igazán érdekes eredményt. Az alkotók felöltöztetik, túlrajzolják azt, ami a korábbi filmben látszólag homályban maradt. Valójában felesleges dolgokat aggatnak rá. Nem minimalista áldokumentumfilm, nem egyensúlyoz boszorkányos ügyességgel racionális és irracionális világ között, nem önműködő zseniális ötlet, csupán felhasználja a kultusz felhajtóerejét. Így valószínű, hogy az eredeti filmet tinihorrorba hígító második rész bár lehet, hogy sokan megnézik, de lényegét veszítve hull majd a felejthető filmek társaságába, míg elődje bevonul a médiatörténet sokáig számon tartott eseményei közé. Végül Myrick és Sanchez később belevágtak egy új Ideglelésbe, mégpedig a nulladik rész leforgatásába, s ezenkívül egy újabb áldokumentumfilmet is készítettek, mely Bill Gates meggyilkolásáról szól, de ezeket már nem első forgalmazójuk, az Artistan mutatja be.
