Hosszú időn át alaposan fel kellett kötnie a fehérneműt annak az európai rendezőnek, aki érvényesülni akart Hollywoodban. Amerika mágnesként vonzotta magához a tehetségeket, de a beérkezést nem adták könnyen. Többnyire eredeti személyiségek arattak sikereket az álomgyári gépezetben: műfajok megteremtői és felforgatói, humorvirtuózok, kiapadhatatlan fantáziájú mesélők, a borzongatás mesterei. Olyanok, mint Alfred Hitchcock, Fritz Lang, Billy Wilder, Kertész Mihály, Roman Polanski, Milos Forman. Ebbe a névsorba feliratkozni továbbra is tekintélyt jelent, a normák azonban megváltoztak. Manapság az esetek java részében nem a mondanivaló ereje és a stílus eredetisége szavatolja a belépőt, hanem a szemfényvesztés: a játék a látvánnyal, a trükkök felvonultatásának képessége, a friss divatokkal való lépéstartás, a néző lerohanása. A kommersz világában nem nyugtalan kísérletezőkre van szükség, hanem a hatás effektusait mérnöki pontossággal megteremtő iparosokra.
A holland Paul Verhoeven, akinek az isten mostanában felvitte a dolgát, ennek az ultrakonzervatív "új hullámnak" egyik oszlopos tagja. Pénzből és rutinból építkezik. Gyógyíthatatlan gigantomániájának szélesvásznúan keskeny hőskölteményeket köszönhetünk: véres kalandokat, sokkoló történeteket, a szex és az erőszak modern(kedő) parádéit. Különös képessége van ahhoz, hogy kiszimatolja: mire bukik a nagyérdemű. Természetesen a szakma hírességeivel szövetkezik: sztárproducerekkel, sztár-forgatókönyvírókkal, sztároperatőrökkel, sztárszínészekkel. Valószínűleg tudatában lehet annak, hogy egykori eszményeitől - az ígéretes művészek közé sorolták - messzire eltávolodott, mégis úgy csinál, mintha filmjei fontos dolgokról szólnának következetes igényességgel (egyébként ez is egyfajta képesség: valaminek tupírozni a semmit).
A Showgirls-ről például, azt szuggerálva, hogy a konfekciós termék, melyet a meónak könyörtelenül el kellett volna utasítania, minőségi áru, a következőképpen nyilatkozott: "A film egy modern Las Vegas-i mese feldolgozása, újszerű megközelítésből, rengeteg jó zenével és kitűnő tánccal. Az egész produkciót áthatja a minden gátlást elsöprő szexualitás, amely Las Vegasnak annyira sajátja... A valóság és ábrázolása másképp is lehetséges, mint ezt eddig láttuk. Rendezőként ellentmondást érzek az igaz élet szabályai és konvencionális filmi elmondása között. Egyszerűen realistának tartom magam."
Mindezek alapján azt hihetnők, hogy Paul Verhoeven Fellini-formátumú varázslók babérjaira pályázik, pedig csupán hitvány giccset gyártott ócska panelelemekből. Egy országúti liliom vad Barbie-babaként bekúszik a Las Vegas-i éjszakába, ahol a komplett szórakoztatásnak elengedhetetlen része a női vonzerő, pontosabban a szexuális mutatványok. Úgy alakulnak a körülmények a "kotta" jóvoltából, hogy a mutatós kicsike feltör (Debrecenben valaha ezt így fejezték ki: mint a pesti utcán a szennyvíz). Miután Nomi Malone megfürdött az érzékiségben, és kitapasztalta (megfeküdte), hogy ebben a miliőben nemcsak jó mellre, popsira, miegyébre van szükség, hanem masszív gyomorra is, inkább kisétál a képből. Nem valami magvas sztori, annyi szent, de hát a zenés-táncos darabok többnyire ilyesfajta cselekményrugókra járnak, s megszokott felszínességükkel mindig az érvényesülésről, a rivalizálásról, a kiszolgáltatottságról szólnak. A probléma mindössze az, hogy a Showgirls képsorain az ígért újszerűségnek se híre, se hamva, a valóság meg elképesztően földhözragadt. Ízléstelenség és közönségesség tombol a jelenetekben, melyek koreográfiája éppolyan üres, akárcsak a Joe Esterhas-összeizzadta sztori (tovább tart tehát jelenlétünk az amerikai filmgyártásban, most azonban nem érvényesült a "nem elég, hogy magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned" igazsága). A show sótlan, a lányok ragacsosan cukrozottak. Vonaglással, csípőriszálással, mellbedobással és a szokásos női praktikákkal pipiskednek a negyedosztályú peep show repertoárjából kölcsönzött, a vetkőzésben profi, ám a színjátszásban amatőr hölgyek. Ennyit Verhoeven "realizmusáról". A forgalmazó InterCom mégse essen kétségbe: a csábos cím és a tolakodó vulgarizmus várhatóan szép summát fog hozni a konyhára.
