Sokan kedvelik, mások kedvtelve kritizálják őket, de senki sem képes szó nélkül elmenni mellettük - George Lucas filmjei mindannyiunkat a hatásuk alá vonnak. A Star Wars sorozat megálmodóját egészen kivételes tálentummal áldotta meg a teremtő: hihetetlenül karizmatikus mesemondóvá tette.
Ki ne szeretne olyan világban élni, amelynek minden szeglete izgalmas kalandokkal kecsegtet, ahol rettenthetetlen hősökbe és arany bikiniben flangáló csudaszép hercegnőkbe botlik az ember fia? Sajna a klasszikus tündérmesék ritka hiánycikknek számítanak manapság, talán éppen ezért vált olyan népszerűvé George Lucas modern fabulája, az 1971-ben forgatott Csillagok Háborúja. A film időközben kultszériává cseperedett: a második és harmadik részt az 1999-es Baljós árnyak, majd az idei Klónok Támadása követte.
A film története tizen-egynehány évvel az Baljós árnyak eseményei után játszódik. Anakyn Skywalker (Hayden Christensen) időközben felcseperedett, ambíciózus és tehetséges, ám veszedelmesen keményfejű Jedi-apród vált belőle. Minden erejét latba veti, hogy az erő irányításának összes csínját-bínját elleshesse mesterétől és barátjától, Obi-Wan Kenobitól (Ewan McGregor). A nyugodt tanulóévek persze nem tarthatnak sokáig, a két lovag váratlanul különleges megbízatást kap. Feladatuk, hogy mindenáron megvédelmezzék a bűbájos Amidala (Natalie Portman) életét. Sajnos a testőrködés nem ígérkezik kifejezetten nyugalmas feladatnak, kitudódik ugyanis, hogy egy hataloméhes titkos társaság orgyilkosai Amidala életére törnek.
A Star Wars- sorozat epizódjairól mindent leírtak már, amit lehetett. Dícsérték korszakalkotó technikai megoldásaikat és lenyűgöző látványvilágukat - talán csak egyetlen dologról, ennek az űrkorszakbéli odüsszeiának a történetéről felejtkeztek meg az ámuldozó kritikusok. Pedig Lucas filmjei nem mindennapi élménnyel kecsegtetik a nézőket. Olyan univerzumba kalauzolnak el minket, ahova szívünk mélyén mindannyian vágyunk. Egy helyre, ahol száz-egynéhány perc erejéig elfelejtkezhetünk egérszürke valóságunk kisebb-nagyobb problémáiról, ahol rettentő erők - jó és rossz - párharcánál asszisztálhatunk, ahol a nyalka Jedi-lovagok, csudicsinos űrlénylányok mellett még a kilencszáz éves töpörtyűk, sőt, a guruló konzervdobozok is kimondottan szimpatikus személyiséggel rendelkeznek. Egy messzi-messzi galaxisba, ahol nem számít zsenántnak, ha valaki felnőtt fejjel is képes hinni a mesékben.
