Az első filmes Jovan Branislav Todorović szerb-magyar-bolgár koprodukciójában készült filmje egy '79-es városi legendának ered nyomába, miszerint amikor Tito Kubába utazott Castro hátát lapogatni, egy ismeretlen férfi elkötött egy Porschét, és tíz napig száguldozott vele Belgrád főutcáin.
A belgrádi Fantomnak nevezett „elkövető” hülyét csinált a rendőrökből, akik Zastaváikon sehogy sem tudták utolérni, hiába emeltek útzárakat és faggatták ki egyenként az alvilág szereplőit. A nép hősként ünnepelte a Fantomot, éjszakánként tízezrek nézték a Slaviján, a város legnagyobb körforgalmában kisszékeken ücsörögve, látcsövekkel és szotyival felfegyverkezve, ahogy a Porsche vezetője kaszkadőrmutatványaival kijátssza a hatalmat.
A tíznapos autós üldözés történetét elmesélő A belgrádi Fantom sajnos komoly műfaji problémákkal küzd. Hiába a kiváló sztori, az érdekes karakter – a szocialista Rúzsa Sándor, netán Viszkis rabló szerb megfelelője -, a dokumentumfilmes elemek sehogy sem passzolnak az akciófilmbe illő, retró stílusban felvett jelenetekkel. A néző folyton attól retteg, hogy a mozi egyszer csak átvált Spektrumba illő, hatásvadász dokfilmmé, melyben felhevült stílusban ismétlik el a hívószavakat, nehogy elkapcsoljon a néző.
Szerencsére ez nem történik meg, de ettől még szívesen elkapcsolnánk, mert ez a feldolgozás képtelen fent tartani 82 percig a figyelmet. A tízperces, összefüggő akciójelenetek alatt lagymatag komolyzene szól, és amikor már harmadszor-negyedszer látjuk, hogyan vesz éles kanyarokat a Porsche, és hogy mennyire nem képesek a rendőrök a nyomába eredni, az kifejezetten álmosító.
A dokumentumfilmbe illő vallomások is csak egy ideig érdekesek - a rendőrök, akik utólag bevallják, hogy titokban szimpatizáltak a száguldozó sofőrrel, a piti tolvajok, ahogy azt erősítgetik, hogy a Fantom a rendszer ellensége volt -, megerősítik ugyan a látottakat, de túl sokszor szakítják meg a filmet, néha teljesen feleslegesen. A dinamikai problémák miatt sajnos a végkifejlet sem hozza azt az eufóriát, amit elvárhatnánk.
Ha a végeredményt nézzük, tulajdonképpen eltekinthetünk attól a kérdéstől is, hogy Todorović filmje áldokumentumfilm, dokumentumfilm, akciófilm vagy történelmi dráma, mert egyiknek sem érdemelne többet 5/10-nél. Igazán kár érte.
