Vannak zsánerek, melyek a többinél kevésbé szorulnak rá az épkézláb történetvezetésre. A horror és a pornófilmek mellett az akciófilmek forgatókönyvétől sem várjuk el a spanyolviasz megfejtését, de azért a hongkongi Johnny To minden pályatársánál tovább ment. A Száműzöttekről ugyan nem állíthatjuk, hogy ne lenne története, mert van neki, csak a rendező olyan kacifántosan és érthetetlenül adja elő, hogy ember legyen a talpán, aki helyre tudja tenni a szálakat. Mindez nem azért van, mert egy Kínai negyedhez hasonló bonyolultságú krimiről lenne szó, hanem azért, mert Johnny To minden idegszálával csak filmje akciókoreográfiáira koncentrált. Ebből akár még kisülhetne valami jó is, csakhogy To nem egy John Woo, és az esetében mindez kevés ahhoz, hogy akcióguruként emlegessük.
A történet általam megértett részében a helyszín Makaó a portugál gyarmati státusz elvesztésének idején, így a portugál építészetre való rájátszás, a sok lassítás, morózus arcközeli és az Ennio Morricone-stílusú zene egy az egyben a hatvanas évek spagetti westernjeinek hangulatát idézi. A főhős egy csapatnyi, szinte családként működő gengszter, akik egy maffiafőnökkel kapnak hajba, de az elharapódzó gondok ellenére még bevállalnak egy utolsó balhét.
Minden idegszálammal figyeltem, de be kell vallanom, hogy az első fél óra után mindössze annyi maradt meg bennem a történetből, hogy egy csomó, egymásra kínosan hasonlító gengszter rengeteg golyó kíséretében küzd meg egy csomó, egymásra kínosan hasonlító gengszterrel. Az akciószekvenciák során megidéződik Sergio Leone és Sam Peckinpah szelleme (elsősorban a Vad banda végső jelenetsora), de mivel a sok egyforma karakter között senki sem kap teret az igazi kibontakozásra, nincs kiért izgulni. Így viszont a férfiak betyárbecsülete és a hősies vérontás képsorai csak üres design elemek maradnak, amik egy reklámfilmben talán jól mutatnának, de közel két órában rendkívül fárasztóak.
Talán egyedül a Szigorúan piszkos ügyekből ismert Anthony Wong kap társainál nagyobb mozgásteret, de sötét napszemüvege mögé húzódó figurája a film végére is rejtély marad számunkra. Kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen mozi Magyarországon megtalálhatja-e közönségét, mert bár én is odavagyok az ázsiai filmekért, a Száműzöttek mégis túlságosan furcsa és idegen volt számomra. Unikum-jellege miatt azért érdemes próbát tenni vele, hátha valaki velem ellentétben talál a cselekményben kapaszkodópontokat, ráadásul az akciójeleneteknél időnként tényleg láthatunk egy-egy fantáziadús, szinte már a baletthoz hasonlító koreográfiát.
