A mesebarátok legújabb csemegéje, C. S. Lewis fantasy folyamának második tagja végre megérkezett a mozikba is. A Narnia Krónikái második része nemcsak, hogy méltó folytatása az elsőnek, de még sokkal jobban is sikerült.
Fanyaloghatunk, hogy milyen bosszantóan amerikaiak és sziruposak Disney tündérmeséi, de azért azt nem lehet kétségbevonni, hogy a birodalom a mai napig tud valamit, amit nagyon sok más mesemondó nem: elvarázsolni a nézőt, beszippantani őt a mesevilágba, ahonnan legszívesebben haza sem térne. A Karib-tenger kalózai, a Nemzet aranya vagy a Bűbáj egytől egyig humorral, kedvességgel és szerencsére némi öniróniával ejtette rabul több millió nézőjét - a Narnia krónikája szépségével és klasszikus értékeivel teszi ugyanezt. Rendben van, Aslan (az eredetiben Liam Neeson hangját) szónoklatai itt-ott már tényleg dagályosak, de két és fél órányi varázslatban én ennyit elnézek.
Hőseink, a Pevensie testvérek ott folytatják, ahol az előző rész abbamaradt: élnek a világháború sújtotta Londonban, és arról álmodoznak, hogy egyszer visszatérhetnek Narniába. Nem is kell sokat várniuk, mikor odaát Caspian herceg (Ben Barnes) megfújja Susan (Anna Popplewell) kürtjét. A varázslatos hang hatására a testvérek ismét Narniában találják magukat - ahol legnagyobb megdöbbenésükre időközben eltelt több száz év. A földet már a Telmarinok uralják, a narniaiak pedig üldöztetésben élnek. A Telmarinok trónörökösének, Caspian hercegnek menekülnie kell nagybátyja, Miraz (Sergio Castellitto) elől, aki életére törve akarja megszerezni a trónt. Caspian a narniaiakhoz és egykori uralkodóikhoz, a Pevensie testvérekhez fordul segítségért.
A film az egy szem hangját kölcsönző Liam Neesontól eltekintve csupa friss tehetséggel dolgozik, mind a Pevensie testvéreket alakító négyes, mind a Caspiant életre keltő Ben Barnes még csak várnak a nagy áttörésre. A film talán legnagyobb veteránjai a Trumpkint alakító Peter Dinklage, akit legutóbb a Haláli temetésben láthattunk, és a Miraz királyt megformáló olasz Sergio Castellitto, aki a Bella Marthából lehet ismerős. Akárhogy is legyen, a színészek remekek, egyáltalán nem hiányzik a húzónév a szereplőlistából.
A film másik erőssége a lenyűgöző képi világ, mely Karl Walter Lindenlaub operatőr kameráját és a látványtervező csapatot dicséri. Ez és a jó mese igazán megéri a mozijegy árát - aztán meg a DVD-ét.
