Talán sokan vagyunk úgy, hogy ahhoz, hogy rendezni tudjuk sorainkat, el kell utazzunk valahová máshova. Christofferson (Mads Mikkelsen) nem önszántából indul Prágába, számára szinte ismeretlen apja holtestéért utazik feleségével, Majával (Stine Stengade). Persze a dolgok nem mennek simán, és ahogy a férfi egyre tovább marad a városban, úgy lesz kénytelen szembenézni egész kudarcos életével.
És az bizony nem éppen egy sikersztori. Látszólag minden rendben van, meló, szép feleség, otthon vár a gyerek. De a valóság az, hogy Christoffernek komoly gondjai vannak az emberekkel, nemcsak feleségével romlott meg a kapcsolata, de fiával sem igazán érteti meg magát. Amikor szép lassan felsejlik előtte apja egykori élete, az okok és magyarázatok, melyek fia elhagyására késztették, a férfinak komoly kérdéseket kell feltennie saját magáról is. Nincs happy end, nem is lehet, de a film végére a főhőssel együtt tükörsima és teljesen tiszta képet kapunk mi is.
Ole Christian Madsen filmje igazi lelkizős darab. Bár néhol kissé érzelgős, már-már gejl, a helyzetek többségében a humor, a fekete humor uralja. Talán ha egyértelműen ez határozta volna meg a filmet, és Madsen egy percre sem enged a szentimentalizmus csábításának, még erősebbet ütött volna, de így is egy kiváló darabbal állunk szemben. Madsen eszközhasználata remek, Christoffer gondjai az ajtókkal, az elbeszélés egymás mellett a cseh Alenával, Prága kaffkai hangulata - mind nagyszerűen alátámasztja a film mondanivalóját.
Kiváló szereplők erősítik a történetet, Mads Mikkelsen, Dánia egyik legfontosab exportcikke (a legutóbbi James Bondban ő volt a főgonosz) igazi telitalálat Christoffer szerepére. Nagyszerű partnere Stine Stengade, és kielégítően hozza szerepét Jana Plodková is. Különösen nagyszerűt alakít Borivoj Navrátil, aki a meleg ügyvéd szerepében nagyon finoman hozza a figurát.
A Prágai történet nagyszerű film - de talán ne ezt válasszuk első randira.
