Anglia szép rendezett, civilizált ország, ahol a rendőrök nem hordanak fegyvert az utcán, és ha vannak is gengszterek, azok csak kicsiben utaznak, de a mozivásznon azért lehet belőlük legendát faragni akár többször, sőt, dupla kiadásban is, mert mindenki abból gazdálkodik, ami van.
Az 1950-es és 60-as években a Kray ikrek, Ronnie és Reggie Kray irányította az amúgy is rossz hírű munkásnegyed, a londoni East End alvilágát. Elsősorban védelmi pénzből gazdagodtak meg és éjszakai szórakozóhelyeket üzemeltetek, ahová hírességek is jártak. Sokáig azért maradhattak érinthetetlenek, mert a labilis idegzetű, meleg Ronnie egy konzervatív felsőházi képviselővel is viszonyt folytatott, akit magával ránthatott volna, de egy véres és rendkívül ostoba gyilkosság mindent megváltoztatott. Ezzel természetesen nem szpojlerezni akarunk, hiszen megtörtént eseményekről van szó, amelyet már korábban is feldolgoztak, például 1990-ben A Kray fivérek címmel a Spandau Balletből ismert zenész ikerpár, Gary és Martin Kemp főszereplésével. Az amerikai Brian Helgeland a valós, bár kicsit mindig kiszínezhető történethez már nem nagyon nyúlhatott, így azt a csavart vetette be, hogy az ikreket egy és ugyanaz a színész játssza. Mivel a két fivér rendkívül különböző alkat és az illető színész nem más, mint Tom Hardy, a dolog akár működhetett is volna.
Tom Hardy joggal korunk egyik legnépszerűbb színésze: rendkívül karizmatikus és szerethető, ugyanakkor nem rendelkezik gazdag eszköztárral, alakításai inkább ösztönösek, igaz, eddig nem is vállalt olyan szerepeket, amelyek megkövetelték volna a kifínomult munkát. Ez most ilyen lett volna. A skizofrén Ronnie és az erőszakra szintén hajlamos, de jóval sármosabb, a józan eszére támaszkodó Reggie párhuzamos megformálása még egy nála képzettebb színésznek is jókora falat lett volna, és Hardy is csak félig tudott megbírkózni a feladattal. Reggie jól sikerült, de Hardy mindig ilyen figurákat alakít, ugyanezzel a mozgással és mimikával, kissé terpeszben állva, lehajtott fejjel felfelé nézve, megemelt szemöldökkel. A talán szellemileg is visszamaradt, mégis sokkal érdekesebb Ronnal azonban nem tudott mit kezdeni, inkább karikatúraszerű az, amit csinál – egy kocsmai verekedést leszámítva, ahol sikerült igazi intenzitást vinni (mindkét) karakterbe.
Nyilván az sem segít, hogy ez nem egy különösebben ambiciózus munka, amivel díjakat lehet nyerni vagy amiről 10 év múlva is beszélni fogunk. A főleg forgatókönyvíróként befutott Helgeland. (Szigorúan bizalmas, Titokzatos folyó) nem túl nagy lelkesedéssel darálta le a filmet – egyáltalán, miért nyúl egy Rhode Island-i srác egy ennyire brit témához? -, és bár hű maradt a történethez, annyit még frissített rajta, hogy mindezt Reggie szerelme, Frances (Emily Browning) nézőpontján mutatva be, illetve sok energiát szentelt a korhangulatot megidézésére, ami elsősorban remek díszletekben és ruhákban és kevésbé remek zeneválasztásban mutatkozik meg. És tegyük hozzá, hogy egy sor olyan fantasztikus brit karakterszínész is fontos szerepet kapott, mint Christopher Eccleston, David Thewlis vagy Taron Egerton, ami mindig sokat számít.
Értékelés: 10/6
Kinek ajánljuk?
Anglománoknak, Tom Hardy rajongóinak és azoknak, akik odavannak a patinás angol kocsmákért, mert ezekből sokat mutatnak. Nem feltétlenül szükséges ismerni a Kray fivérek történetét a film megnézéséhez, mert mindent szépen elmagyaráznak benne, ugyanakkor nagy meglepetéseket azoknak sem tartalmaz a történet, akik sosem hallottak Reggie-ről és Ronról. 
