Túlzsúfolt, ezernyi lélektani motívummal agyonpakolt történetet követünk százötven percig. Itt érzékenynek tanácsos lenni, mert szabálytalan figurák, úgynevezett "érzékeny lelkek" bolyonganak és hőbörögnek a vásznon. A férfi főszereplő a rendezővel együtt nagy filmes iskolázottsággal sugallja, hogy az egzaltált ember nem beteg, viszont sokkal értékesebb a szürke embernél. Roppant eredeti felismerés! Matthieu Amalric hallatlan színművészeti leleménnyel játssza a színesen szabálytalan tehetséget. Erőltetett minden ízében, "csinált" és tanult minden humoros gesztusa. Mesterkéltségben nem ismer tréfát: talán ezért is, César-díjat kapott. A női főszereplő (Emma-nuelle Devos) példásan illik hozzá: a filmbeli Nora halk, szenvelgő és fojtott mimikájú. A férfi kívül is rángatózik, ő inkább csak belül: a színésznő mindent el akar játszani, azt is, amit nem lehet. Az idegorvosként feltűnő Catherine Deneuve sokkal bölcsebb, ő fáradt rutinból dolgozik.
Több fő- és mellékszál, a szálak tanult és technikás egymásba játszatása, állandó, rejtett "tükör-párhuzamok". Minden feldíszített, villogó, súlyos lesz. Kellemetlenül túlhangsúlyos a legrövidebb snitt, közelkép, minden szemvillanás... Pihenő lélegzetvételnyi sincs. Két és fél óra, és még az utolsó harminc percben is új szál, új, meglepő figurák tolakodnak elő: figyelmünket tesztelik.
A szerepek felcserélhetőségéről, a családi kapcsok szorításáról, a belső függetlenség értékéről látunk és hallunk kimunkált történetet. Filozófia felé lóduló lélektani film: halál, szerelem, születés... - sok nagy ambíciójú kép és hangjegy. A végén a bolondériába pácolt melegszívű főhős egy kisfiúnak magyarázza a világ rejtelmeit. Műfajkeveredés áldozata az opus: melodramatikus, ironikus, tragikomikus szeretne lenni, művész- és közönségfilm egyszerre - így egyik sem lesz. A rendező - mint mondja - "nagyon brutális humort és fájdalmat" akart sugározni, és Cassavetes a példaképe. Mindebből csak a szándék maradt. Profi munka, elegáns késztermék, nincs benne brutális humor vagy fájdalom. Őrült lelkek tánca, szép tánctudással, feleslegesen.
