Szerelem sokadik látásra

Nagy találkozások, mindent elsöprő érzelmek, kötelező happy end? A definíció természetesen a romantikus vígjátékra illik, mely a hollywood-i álomgyár számára a mai napig az egyik legfontosabb és legbiztosabb bevételi forrás. A műfaj új sztárja pedig Asthon Kutcher, akiről mindenki beszél, aki ott van minden "leg-listán" és aki talán nem is annyira színészi teljesítménye, mint inkább Demi Moore-ral való románca okán kerül folyamatosan a címlapokra.

Legújabb filmjében komolyabb, érzelmesebb húrokat penget, de természetesen azért a romantikus mozi műfaj határain belül maradva. A film sztorija szerint Oliver és Emily (Amanda Peet) a Los Angeles-New York légifolyosón gabalyodik egymásba: egy forró pillantást követően a repülőgép toalettjében zajlik le a még forróbb randevú. Leszállás után elveszítik egymást, hogy aztán a városban bóklászva később ismét összefussanak. Eltöltenek egy kellemes estét New Yorkban, majd telefonszámcsere után elbúcsúznak. A címből adódóan ezzel a keserédes elválással nem lehet még vége közös történetüknek, így pár évente összefutnak egy viharos románc erejéig, míg végre hosszú hét év után érnek meg mindketten egy komolyabb kapcsolatra.

A téma adott, a két főszereplő a szerelmes-komádiázós filmekben szerezte meg színészi rutinját - kész tehát a recept egy jól működő mozihoz. Igazából nem lenne semmi probléma a filmmel, ha következetesen megfelelt volna a tinifilm-státusznak. A célcsoporthoz képest azonban túlvállalta magát, nem eléggé komoly, nem eléggé szívbemarkoló és nem eléggé megható. Főszereplői és hősei azonban ideális karakterei lehettek volna egy gimis-főiskolás szerelmi csatározásnak. Fiatalokról szóló moziból sem feltétlenül az Amerikai Pite-típusú megnyilvánulás az egyetlen. Elég csupán a Mielőtt felkel a nap című filmre gondolnunk, mely az elválós-találkozós mozik talán legnagyobbika. A Szerelem sokadik látásra is kedves film, bár nem elsöprő érzelmeket kiváltó alkotás, randimozinak kifejezetten kellemes választás.