Szerelmes szívek... a tálcán kések, variálhatjuk Szandi régi slágerét e filmet emésztgetve, és akár folytathatjuk is eredetiben: Szerelmes szívek,szerelmes párok, Nem számít más, csak ő meg én. No, meg a karrier, valamint a szerelem elmaradhatatlan gyümölcse, a gyermek sem... Marion Laine nem vacakol sokat, 87 perces filmjében kvázi telibe tenyereli a mainstream női magazinok teljes témaválasztékát, talán a fogyókúra és a horoszkóp kivételével...
Kések, kések
Hogy miért kések, miért tálca? Mert a Nyitott szívvel szerelmespárja történetesen szívsebész és a film cselekménye sok szálon kötődik a hősök foglalkozásához. Értelemszerűen, többször kerül premier plánba egy-egy szike, érfogó, bordaterpesz és sebészeti tálca, miközben a filmbeli szerelmespár éppen egy tőlük csak fizikailag függő beteg szívét gyúrja életre. Az olykor megdöbbentő naturalizmussal megmutatott szívműtétek természetesen csupán egy vékonyka szeletét képezik e film cselekményének, a valódi, a történet szempontjából igazán fontos szívzűrök a szívsebész pár háza táján keresendők.
[img id=477286 instance=1 align=left img]Poharak
Egy közismert, ám eléggé agyonhallgatott problematika áll a történet origójában, ami a konfliktust is okozza. Természetesen messze nem általánosítható, de azért le sem tagadható jelenség, hogy sok felelős, komoly műtéteket végző sebész nyúl az alkoholhoz az állandó stresszhelyzetet enyhítendő. Én magam is találkoztam évekkel ezelőtt egy harmincas agysebésszel egy buliban, aki a következő koktéllal frissítette magát: két deci tejbe három deci whisky, jól összekeverve. Azt ne mondja nekem senki, hogy egy egészséges alkalmi ivó ilyen bizarr lórúgásokkal szokta magát ellazítani egy könnyed, csevegős házibulihoz... Az illető ráadásul nem egy ilyet ivott – hazafelé láttuk is a buszmegállóban beszélgetni saját magával. Javier (Edgar Ramirez) negyven körüli szívspecialista, e film férfi főszereplője, szintén nem képes ellenállni a szesz csábításának, ennek ellenére, egyelőre tökéletesen, hibátlanul végzi dolgát és szenvedélyes szerelemben él párjával és kollégájával, Milával (Juliette Binoche). Javier stresszoldó (ez persze, az én tippem, ugyanis a filmből nem derül ki egyértelműen, miért is iszik ennyit a férfi...) iszákossága azonban már lassan a tengerparti kisváros vezető társasági hírévé válik, így a főorvos ideiglenesen eltiltja az operálástól. Javier a "szilenciumot" óriási tragédiaként éli meg, alkoholizmusa minden addigi gátat elsodor. Szakmai féltékenysége Milával való kapcsolatának megromlásához vezet. A szintén negyvenes Mila eközben azonban közös gyermeküket várja...
Szívek
Valami okból a francia forgatókönyvíró-rendezőnő képtelen elszakadni a 'szív' komplex fogalmától, hiszen eddigi mindkét filmjének címében szerepel e szó, és nemcsak a magyar fordításban: első filmje az Egyszerű szív (Un coeur simple) egy egyszerű lány szélesen áradó, önzetlen, ám viszonzatlan szeretetéről szól, itt még csak átvitt értelemben jelenik meg a szív. Eme második alkotása azonban már szinte teljes egészében kimeríti a szív fogalma körüli teljes asszociációs halmazt, jelen van a szó szoros, egzakt, biológiai értelmében és átvitt, fogalmi értelmében egyaránt. Ráadásul, a szív, mint ikon, mint piktogram, pontosan jelzi a film "skatulyáját" is: romantikus, megható történetek, nőknek, lányoknak, asszonyoknak.
Besame Mucho
A Nyitott szívvel alapvetően egy banális történet, tele közhelyekkel és olyan fordulatokkal, melyek bármelyikünkkel megeshet, megesett, vagy meg fog esni. Két negyven körüli ember szereti egymást, ez olyan szép, ám a munka és a karrier, valamint a szervezet alkohollebontási képességének egyre lassabbá, egyre kínzóbbá válása belepiszkít a románcba... A cselekmény, ezek fényében faék. A végső "fürdőkádas-zuhanyzós jelenet" (direkt fogalmaztam így, hogy ne kelljen spoilereznem) olyan oltári nagy giccs, hogy még az előttem lévő sorban ülő "célközönség" is felsikkantott, mintha napozás közben valaki hideg vízzel fröcskölte volna le őket... A film mégis hat, még az olyan kissé cinikus pasikra is, mint én is, ennek titka az egyszerűsége és őszintesége lehet. Én elhiszem Marion Laine-nek ezt a filmet, fel sem merül bennem, hogy olcsón szeretne hírnevet magának általa, hogy direkte, célzottan törne a célközönség ízlése "alá". Kifejezetten szépnek találom a közelikkel ügyesen operáló képi világot (Antoine Héberlé), ügyes srác ez a Ramirez is, egyszerre puha és érzelmes, de szenvedélyes latin macsó is. Izzadt pólóban, tüzet adva egy rakodómunkásnak pedig kifejezetten szívdöglesztő. Juliette Binoche pedig a világ egyik legjobb színésznője, senki nem játszik olyan természetesen, mint ő – erről nem nyitok vitát. Ha célközönség lennék, még szeretném is e filmet, így azonban néha mégis unatkoztam, mint amikor Nők Lapját kell olvasnom, mondjuk a fogorvosi váróban, miközben halkan, andalítóan szól a Besame Mucho...
Kinek ajánljuk?
- Azoknak, akik rendszeresen olvassák a női magazinok párkapcsolati rovatait.
- Egészségügyieknek.
- A Grace-klinika és a többi orvosos sorozat rajongóinak.
Kinek nem?
- Szívműtétre várakozóknak.
- Alkoholistáknak.
- Konzervatív lakberendezéshez szokottaknak.
6/10