Van az úgy néha, hogy a fodrász székében ülve azon tűnődünk, vajon miért kócos a kedvenc hajszobrászunk. Vagy éppen a szomszéd autószerelő miért jár egy lepukkant, zörgő Zsigulival? Vagy amikor a hóhért akasztják, ugye? Nos, valami hasonló faramuci helyzetbe kerül a bájos Jennifer Lopez által megszemélyesített esküvőszervező is a Szeretném, ha szeretnél című új, pihekönnyű amerikai filmben.
Mary, San Fransisco legsikeresebb esküvő-szervezője, végtelen nyugalommal, türelemmel és hozzáértéssel szervezi a helyi fiatal és eléggé gazdag párok esküvői ceremóniáit, és eszébe sem jut, hogy ő is kerülhet ilyen helyzetbe. Szabadidejét apjával, és annak kedves, ősz barátaival egy kis scrable-klubban tölti, ahol természetesen nem ússza meg az állandó kíváncsi kérdéseket, miszerint egy ilyen szép és okos lány miért nem talál már magának egy férjet. Kapóra jön, hogy éppen megérkezik a városba az angolt éppen csak törő szicíliai fiú, aki történetesen az apa földije, tehát olasz - fontos momentum ez egy olasz származású családnál! -, ráadásul még kedves és sármos is. Kézenfekvő, hogy ideális társa lehet Marynak. A lány azonban vonakodik, és egy elszabadult szemeteskonténernek köszönhetően a fiú esélyei tovább csökkennek. Az ismert friscói dombokon megállíthatatlanul lefelé zúduló bádogmonstrum végzetesen megváltoztatja Mary életét. Na, nem olyan tragikusan, ugyanis az utolsó pillanatban valaki közbeugrik, és a lány egy mosolygó, szőke férfi karjaiban találja magát, majd ezt az eddig nem tapasztalt furcsa helyzetet egy gyors ájulással konstatálja. Egy gyermekkórházban tér magához, ahol egy mosolygó, szőke gyerekdoki közli vele, éppen most született meg másodszor. Steve, a doki (Matthew McConaughey) és Mary között lezajló párás pillantássorozatok, és egy romantikus séta a parkban boldog végkifejletet sejtetnek, csakhogy Mary ekkor még nem tudja, Steve nemsokára nem a szerelme, hanem az üzletfele lesz, Steve ugyanis esküvőre készül a rámenős üzletasszonnyal, Francine-nal (Bridgette Wilson-Sampras). Aki pedig az esküvőt szervezi, az nem más, mint éppen Mary. A lány elkeseredésében igent mond az őt kitartóan ostromló olasz fiú házassági ajánlatára, és az esküvő napját ugyanarra a napra tűzik ki, amikor Steve és Francine is egybekel.
Ebben a filmben nincsenek nagy sorstragédiák, nincsenek akciójelenetek, kivéve az ominózus szemeteskonténer-jelenetet, nincs benne fergeteges kacagnivaló, ez egy egyszerű, romantikus szerelmi történet, helyes szereplőkkel, nem túlságosan túlbonyolított cselekménnyel, aki az ilyeneket szereti, az nem fog csalódni. Semmivel sem lóg ki a hasonló filmek tömegéből, de nem is múlja alul azokat. Ábrándos, fiatal szerelmesek összebújhatnak alatta, netán még az első csók is elcsattanhat a megfelelő pillanatban.
Egyszerű, csendes mozi, illatos papírzsebkendőkkel, utána habos kávé. A szereplők ismerős arcok, láttuk már ezt a bájos lányt meg ezt a helyes fiút már más filmben is, az egyetlen kritika az az, hogy már senki sem tudja, melyikben. Mint ahogy egy év múlva már erre a filmre sem fog senki emlékezni. De ez nem baj, hiszen nem is akarják ezt az alkotók, az egész csak másfél óra, no meg talán utána egy fél. Használat után eldobandó, mint az illatos papírzsebkendő.
