A héten Guillermo del Toro Bíborhegye és Antoine Fuqua bokszfilmje, a Mélyütés versenyzett a nézők kegyeiért, utóbbi Jake Gyllenhaal és Forest Whitaker főszereplésével. A rendezőt és a rendezést kevéséb szerették a hazai kritikusok, mint a két főszereplőt, és volt, aki odaiig merészkedett, hogy Gyllenhaalnak Oscar jár!
Az Origo elveri a port a rendezőn:
"Fuqua rendezői stílusa nélkülöz minden finomságot, visszafogottságot és öniróniát. Ott van mindennek a közepén egy fantasztikus színész, aki komolyan vette a házi feladatát: húsz kiló izmot magára pakolt, megtanult bokszolni, megváltoztatta a járását, a mozgását, és egy pillanatig sem jut eszünkbe, hogy ő volt a furcsa fiú a Donnie Darkó-ban vagy a meleg cowboy a Brokeback Mountain-ben. A szemei vérben forognak, lüktet a pulzusa, szétfeszül az erőtől, és tényleg olyan, mint egy dühöngő bika. Mindent megtesz, hogy olyan erős alakítást nyújtson, mint Robert De Niro abban a legendás filmben, de a kamera mögött ezúttal sajnos nem egy Scorsese-szintű zseni állt."
AeonFlux többé-kevésbé dicséri a filmet – még a rendezőt is:
"A Mélyütés tehát egyfelől megfordítja a klasszikus sportfilmek dramaturgiáját, és főhőse felemelkedése helyett a bukása kerül a középpontba, másrészt viszont hozza, amit egy ökölvívásról szóló mozgóképtől várunk, azaz több vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket kapunk 123 percétől, mint amit Sir Winston Churchill ígért elhíresült beszédében. Ami a bokszmeccseket illeti, azokkal nincsen semmi baj, aki Antoine Fuqua kézjegye miatt fizet a jegypénztáraknál, azt nem éri túl nagy csalódás, hiszen pont az ilyen típusú, akciódús jelenetek jelentik a tőle megszokott, vizuális perfekcionizmus jellegzetes terepét. A dinamikus vágás tökéletesen illeszkedik a pörgős tempóhoz, a hangsúlyok a megfelelő pontokat emelik ki, a belharcba rántó közeliek sem túl tolakodóak, egyedül talán a túlzásba vitt narráció, vagyis a mérkőzések közvetítése lehet zavaró néhol."
A Filmsor szerint a főszereplő jól pattintja dialógusait:
"Gyllenhaal Billy Hope-ja dühkitöréseitől az agysérülés jeleit jelző inkoherens beszédmódjáig teljesen hihető és szimpatizálható. A közte és lánya között levő kötelék a film érzelmi fókusza és fénypontja is egyben. A két színész jól pattintja dialógusait a másikra a karaktereik viccesebb, meghittebb pillanataiban, de a szívszaggatóbb pillanatokban sem csak a torokszakadás következte decibel-növekvés érződik. Majd a csendesebb jeleneteik is organikusan ábrázolja szimbiotikus kapcsolatukat. Az ezen pillanatokra írt párbeszéd nagyrészt kerüli a sematikust és igazi apa-lánya soroknak hangzik, de Gyllenhaal profizmusa, illetve Laurence az átlag gyerekszínészt meghaladó alakítása húzza valamennyire ki a pácból a gyenge rendezést."
A Vox Oscart követel Jake Gyllenhaalnak:
"A Mélyütés nagy érdeme, hogy ezt a lecsúszásfolyamatot annak minden túlzásával együtt rendkívül életszerűen, szívbemarkolóan tudja ábrázolni — meglesett apró emberi gesztusai, elharapott-eldadogott mondatai, épp csak felvillantott élethelyzetei a nagyon eltalált filmnyelvi eszközökkel párosítva olyan érzelmi tétet hoznak létre, aminek a film második fele már csak learatni tudja a babérjait. És meg is teszi, kőkeményen kifacsarva a könnyeket is, az élen Jake Gyllenhaallal, akinek kérünk egy Oscart azért, ahogyan minden porcikájával és vércseppjével eljátszik egy olyan bokszolót, akinek ott a helye Rocky Balboa, Jake La Motta és megunhatatlanul küzdő bajnoktársaik mellett.
A Filmtett is Jake Gyllenhaalt és Forest Whitakert dicséri
Az elrontott forgatókönyv, valamint az élő közvetítés modorát a könnyes melodráma néha igencsak kínzó perceivel váltakoztató Fuqua-rendezés dacára egy-két színészen érezni, hogy sokat bevetnek a minden egész megmentése érdekében. Jake Gyllenhaal remekel, szenvedő apaként éppúgy, mint a szelídről brutálisba pillanatokon belül váltó Billy Hope szerepében. Jellemfejlődésének egyes fejezeteit egyenlőtlenül rövidre zárja a szövegkönyv, de a színész precíz gesztusainak hála mégiscsak ível, ha érezni is mögötte a kibicsaklott történetvezetést. Majdhogynem hasonló erejű Forest Whitaker játéka is, azonban olyannyira fejletlen mondatokat helyeztek a szájába mélyduma címén, hogy azokkal még ő sem megy sokra.
A MovieAddicts mérlegelt, majd úgy döntött, szereti a filmet:
"Ami egy kicsit fájó a Mélyütéssel kapcsolatban (a címén kívül), hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, ha csak egy kicsivel jobb a forgatókönyv. A történet teljesen kiszámítható: végignézzük egy verhetetlen, tehetséges bokszoló mélyrepülését, majd újbóli felemelkedését. Tudom, ez nem hangzik valami biztatóan és túl érdekesen, de mégis azt mondom, hogy érdemes megnézni ezt a filmet. Vannak benne nagyon jól eltalált jelenetek és párbeszédek, gyönyörű „beszédes” képek, amik többet mondanak el, minden szónál."
